Milyen érzés úgy leélni az életed, hogy nem akartak a szüleid, csak úgy becsúsztál, esetleg el akartak vetetni, de nem sikerült?

Egyik sem valósul meg, ezekből csak ilyen latin telenovellákban vagy Családi titkok szintű hülyeségekben csinálnának ügyet.

1.Tudat alatt semmit nem érez meg az ember,pláne nem ami a születése előtt volt.

2.Ha becsúszott is egy gyerek és megtartották az azt jelenti, hogy végül mégis akarták.

3.Nincs olyan,hogy el akarnak vetetni,de nem sikerül. Ugyan miért ne sikerülne? Ez egy rutin orvosi beavatkozás.

4.Értelmes, vagy inkább mentálisan egészséges ember akkor sem csinál ügyet ebből akkor sem ha tényleg megtudja,hogy el akarták vetetni. A gyerekvállalást jól meg kell gondolni, nincs abban semmi ha a szülők kételkedtek benne,hogy elegek-e a feladathoz vagy mérlegelték,hogy megfelelőek-e a körülmények.

Aki érzelmileg is felnőtt és eljut odáig,hogy lesz majd egy komoly párkapcsolata és döntenie kell abgyerekvállalásról az majd megérti ezt, aki meg gyerekagyú az meg 40 évesen szüzen fog sírni hogy jajj őt meg akarták "ölni" a szülei.

Felnőtt ésszel élő szülőnek szintén nincs bűntudata azért,mert kereste a legjobb döntést.

A gyerekek nagyobb része becsúszik, nem tervezett gyerek. Ettől a szülők ugyanúgy szerethetik, mert az emberek, főleg a nők hozzáállása megváltozik a terhességgel és akkor már várják, hogy megszülessen és aszerint tervezik a dolgokat.

Sikertelen abortusz, ami után életben marad a magzat, azért elég ritka, de az biztos traumatikus a magzatnak, ami később is kihat az életére.

#2

Nem sokat tudsz a pszichológiáról...

Olyan oltást már hallottam hogy aszongya:

"de szép szórakozásnak indultál, oszt mi lett belőled"

(bár szerintem nem volt teljesen komolyan mondva)

Engem sem terveztek, de nagyon szerettek a szüleim. Mindent megadtak, ami csak tőlük telt, sőt még azon felül is. Anyu felnőtt koromban mondta el.

N