Szégyellem a szüleim viselkedését. Jogos bennem az érzés?

#1

Te oszt megfogtad a lényeget...

Kérdező, szerintem teljesen jogos amit érzel, és az is érthető, hogy emiatt bűntudatod van. Minden érzésed jogos, ezen ne agyalj túl sokat, mert belebolondulsz. Az érzéseinket nem tudjuk (és nem is kell) irányítani, ami jön az jön.

Viszont szüleidet megváltoztatni szintén nem fogod tudni. Ezért szerintem az egyetlen megoldás, hogy csak ritkán találkoztok velük, nővéred is, mert annak nincs értelme, hogy minden alkalommal lehoznak titeket az életről. Telefonon érdeklődjetek hogy vannak, mi újság, de ennyi, minimalizálni kell a beszélgetést. Párod pedig nem kell egyáltalán hogy találkozzon velük. Talán idővel, ha ő akar majd.

Persze, hogy jogos. Nagyon sajnálom.

Megoldás az viszont tényleg csak az, amit írt a kettes.

Csak ennek ugye megvan az a veszélye, hogy abban a minimális kommunikációban is elő fogják venni az érzelmi zsarolást és ha nem rendelkeztek határokkal, önbizalommal, akkor simán elindul a gondolati torzítás a fejben.

Az olyanok, hogy "de mégiscsak a szüleim, de mégiscsak unokájuk lesz, őt biztosan fogja szeretni, meg megváltoznak, ha jön az unoka. Nem fognak.

Nagyon egyszerűen működnek az ilyen emberek, mint a szüleitek.

"Azt hiszem akármilyenek is akkor sem kellene így éreznem, bűntudatom van miatta."

A legkevésbé se legyen bűntudatod, amiért szégyelled őket. Ugyanebben a helyzetben én is szégyellném őket a párom előtt. Az egy másik kérdés, hogy én valószínűleg kerek-perec kiosztanám őket, hogy milyen ostobák és nem vagyok kíváncsi a hülye dumájukra, úgyhogy azonnal fejezzék be!

Az pedig, hogy a tesód bejelentésére így reagálnak, kifejezetten bunkó dolog. Egy dolog, hogy ők miként vélekednek a világról, egy másik meg az, hogy tekintettel vannak-e tesód érzéseire. Hát nincsenek. A tesód helyében valószínűleg elég nyersen és goromban megmondtam volna nekik, hogy ha nem tudnak örülni születendő unokájuknak, akkor látniuk sem kell, ha megszületik. Csak az találkozzon az én gyerekemmel, aki örülni tud neki. És csak jót tesznek vele, ha megkímélik a gyerekemet saját maguktól.

Ha ezen elgondolkodnak, akkor esetleg van remény a változásra. Nem arra gondolok, hogy megváltozna a véleményük a világról, hanem hogy képesek lennének moderálni magukat más jelenlétében. Pl. az is irtózatos gáz, hogy nem érdekli őket, hogy a te párod mit gondolhat róluk, ha így beszélnek a jelenlétében. Normális szülő már csak emiatt is visszafogná magát.

Neked is és testvérednek is azt tanácsolom, hogy minimalizáljátok szüleitekkel a kapcsolatot (ill. ha te velük együtt laksz még, akkor mihamarabb próbálj külön költözni). Már csak azért is, nehogy akár csak részben is átvegyétek ezt a negatív hozzáállást. Aztán, ha szüleitek megkérdezik, miért nem jártok hozzájuk, nyugodtan meg lehet mondani, hogy ezért.

A többiek már jórészt leírtak mindent…

Egy tanács:

A kismama időszak, a szülés és az anyaság kemény munka. Ha tudsz adj meg minden támogatást (főleg lelkit) a tesódnak.

Ilyenkor egy anyuka pont nem testszégyenítést akar hallani, meg azt, hogy rosszul döntött. Főleg, ha esetleg van szülés utáni depresszió (ami normális), az ilyen beszólások meg tudják hosszabbítani azt, komoly egészségügyi gondokat okozhatnak.

A fölöslegesen sok stressz (az anyáé) a magzatot is károsíthatja (ezt ne mond tesódnak), hajlamosabbá teheti a lelkibetegségekre, stb.

Továbbá ott van a korosztályról, korosztályra átadott trauma, epigenetika, stb.

Nézz utána.

Tesód miatt aggódj, ne szüleid miatt, most.

Legalább addig, amíg megszületik a baba.

Én rengeteget vitáztam már egyik szülőmmel (most nem írom le melyikkel), ugyan ilyen dolgok miatt, szinte folyamatosan ilyeneket mond:

- Ez a világ pusztuljon.

- Ha megnyomhatnék egy emberiség-törlő gombot, akkor megnyomnám

- Rohadt ország, rohadt kormány, rohadt nép

- Minden szar

Persze folyton a híradót nézi, a neten is csak a negatív híreket olvassa, kutatja. Mindent ami a világnézetét igazolja.

De még ő is örült az unokának. Persze nem mindig fogja vissza magát, de azért nagyon örült és azt mondta, hogy ebben a szar világban az unokája az egyetlen öröme.

Lehet, hogy szüleid mentális egészségét lerontja az állandó hír olvasás, a koronavírus, a háború, a gazdasági válság (nincsenek egyedül)

Ha szeretnéd őket is kizökkenteni, próbáld őket rávenni olyan dolgokra, ahol jól érzik magukat, de nem találkoznak negatív hírekkel. Internet mentes kirándulás, vagy egy új tevékenység. Olyan helyzet, ahol tevékenyek is lehetnek, ha az embernek más feladatai vannak az agynak azokra kell figyelni, ki tudja zárni a szorongást, az fölösleges gondolatokat (közös nagytakarítás, sütögetés, társasjáték, természetfilm nézés, stb.).

Volt, hogy letiltottam egy hónapra, utána jobb volt a kapcsolatunk. Volt, hogy szünetet tartottunk, amíg leültek az indulatok. A közös feladatok általában összehoznak minket, amikor együtt megoldani valamit. De minél idősebb, annál zsémbesebb, néha már felismerem mi indítja be nála a végtelen negatív körforgást, ezért ilyenkor ráhagyom amit kell, csak az adott dologra szorítkozok, amiért jöttem.

Normális, hogy rossz érzésed van velük kapcsolatban és az is, hogy bűntudatod van.

A származásodat azonban ne szégyelld, azt nem te választottad.

Talán segít, ha kideríted, mi áll a háttérben, vannek-e családi traumák.

Milyen volt a kapcsolatuk a saját szüleikkel?