Normális ez az érzés és viselkedés a részemről?

16 voltam mikor találkoztam először az anyosomekkal. 2-t nem mertem szólni, próbáltam minél kedvesebb és mosolygósabb lenni. De rajottem ezt esélytelen lesz. 5-6 éven keresztül csak a cseszegetest kaptam meg akkor is ha csak évente 2x láttam. A páromat sem szeretik. Aztán utána osszehazasodtunk de egyre rosszabb a helyzet. Tényleg anyos meg abban az 1 órában abba is beleszol, hogy ne vegyem olyan gyorsan a levegőt, ne egyek, többet egyek. Nekem érettségim + 2 db okjm van. Anyósom pedig 8 általánossal azt mondta, hogy én nem fogom semmire vinni az életben ha nem lesz diplomám. (jó állásom van, fizu elmegy) Állandóan serteget mindennel. Sokat eszek az a baj ha keveset akkor az. Miért nincs műkörmöm, miért nem lakkozom a kormeim. Ha csinos vagyok, "na ennek meg honnan van ilyen ruhája" ha nem akkor az a baj. Igazából minden de minden baj ami a párommal és velem kapcsolatos.

Szóval normális, hogy úgymond felvértezve megyek oda? Próbálok tisztelettudo lenni, de rajottem 5 percnél tovább nem bírom én ezt. Szó szerint úgy megyek oda mint aki háborúba menne, felfegyverkezve. Egy csepp szeretetet nem érzek feléjük. Nagyon utálom őket. Normális ez az érzés?