Mit tegyek, hogy ne legyek ekkora csalódás a szüleimnek?
28 éves nő vagyok, otthon élek még. Sajnos annak idején nem vettek fel az álomszakomra (pszichológia), így tanár lettem. A fizetésem nem lenne elég albérletben, így muszáj a szüleimmel élnem.
Közben látom magam körül, hogy a korombeliek már mennyivel előbbre tartanak az életben. Apa kollégájának a lánya, akivel együtt nőttünk fel barátnőkként, egy hete házasodott meg. Orvos a lány, a férje is. Van már autójuk, házuk. És bár apa nem mondja a szemembe, de hallom a csalódottságot a hangjában, mikor rólam beszél az ismerőseinek.
Ami a legrosszabb, hogy a mai napig titkolom a szüleim előtt, hogy leszbikus vagyok. (Két fiú barátom egy-egy ideig segített nekem úgy tenni, mintha egy pár lennénk.) A szüleim nagyon vallásosak, utálják a melegeket. Belehalnának a szégyenbe miattam.
Annyira gyűlölöm magam, hogy semmiben sem tudok normális lenni.
Olyan nincs, hogy nem "tudsz" külön lakni. Nem akarsz - jelentős különbség.
Senki nem mondta, hogy egyedül menj albérletbe. Bérelhetsz szobát, jelentősen kevesebbért, és legalább nyugtod lesz.
Vagy elmész más munkakörbe melózni 2x annyiért.
Rengetegen képesek vagyunk 20-22 éves korunkben lelépni a mérgező családtól, akkor is, hogyha nehéz, ellenben az aki még 28-30 évesen is otthon él, na annak nem elég szr az élete.
Lehet kapálózni, ez az igazság.
21-es: csak azt nem tudom, miért nevezed mérgezőnek azt a családot, akinek mélységes csalódás az, ha a gyermekük homoszexuálissá vált.
Elvégre nekik is vannak jogaik. Például szerettek volna unokát.
Nem volt arról szó, hogy agyonvernék vagy elkergetnék a gyereküket emiatt, csak arról volt szó, hogy belerokkannának. Ettől akarja őket megkímélni a kérdező. Jogosan. Elvégre nem a gyerek határozza meg, hogy a szülő mit érezzen. Ott még nem tartunk.
22.: Nem, nem tartozik senki a szüleinek unokával. A felnőttek ilyen döntései-akar-e gyereket, vagy sem- csak arra az adott emberre tartoznak. A gyerek nem ellőgép, hogy leelljen a szüleinek, mint egy tenyészállat.
Valószínű inkább azért rokkannának bele ezek a szülők a gyerekük leszbikusságába, mert bigott keresztények, akik szemében ez nem elfogadható életforma. Mivek egy coming out agresszívvé is teheti őket, jobb csak akkor felfedni, ha már meg tud állni a maga lábán, mert kitehetik otthonról.
"Én azt nem értem, hogy a homoszexuálisok miért éreznek kényszert arra, hogy a szüleik (és az egész világ) előtt elmondják, ők mások. Mi a fene köze van akárkinek ehhez. Ha békét akarsz és nem akarsz a szüleidnek fájdalmat okozni, akkor ne mondd el nekik. Miért mondanád? Otthon akarod a találkozóidat lebonyolítani? Rájuk akarod kényszeríteni a párodat? Vagy miért?"
Miért, a heterók nem mutatják be a párjukat a szüleiknek barátaiknak? Nem rakják ki az internetre a képeket? Nem újságolják el a házasság hírét kb. mindenkinek?
"Elvégre nem a gyerek határozza meg, hogy a szülő mit érezzen. Ott még nem tartunk."
Nem. De normális szülőnek nem is az a fontos, hogy a gyerek párja milyen nemű hanem az, hogy boldog-e a gyerek.
Ha egy olyan emberrel boldog aki azonos nemű akkor legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!