Valaki, a jelenleg muszájból él a szüleivel, de úgy érzi nem bírja tovább?

Ha ez a kérdés komoly, akkor ez nagyon elszomorító.

Először is miért muszáj ott laknod?

Hány éves vagy? Van munkád, jövedelmed? Ha igen, simán el tudsz egy kis szobába költözni, ha másra nem is jut, egész hónapban eszel zsíros kenyeret, de nyugodtan élsz.

Amúgy meg kicsit te is a sarkadra állhatsz. Kicsit legyél határozottabb, nem kell mindenért hagynod magad.

Aki azzal zsarolja a másikat, hogy valami kárt tesz magában vagy valami rossz fog vele történni az szinte biztosan tudja, hogy ez nem fog megtörténni pusztán a másikat akarja magához kötni. Amikor pedig látja, hogy működik, akkor az egészet elkezdi tovább fejleszteni, s megönti a tetejét még egy kis "cukormázzal", hogy ha az alap dolgok nem működnének tovább, akkor legyen valamivel visszahúzni. Ez szimplán érzelmi zsarolás, mint amit anyám is gyakran alkalmazott, alkalmaz rajtam.

Gyereket nem soha nem terveztem, így megvannak az ismerkedés terén a korlátaim, de ezen nem változtatok. Vidéken éltem, soha nem gondolkoztam mi lesz velem majd. Elkezdtem dolgozni, s elkezdtem a virtuális szórakozásba és a hozzájuk tartozó dolgok megvásárlásába menekülni (számítógép, TV, fejhallgató stb.). Emögött az volt, hogy vajon mi lesz, ha ketten maradnak majd az apámmal, aki többször bántalmazta őt. Majd jött neki a nagy Ő, aki miatt megcsinált egy válást, s szinte pokol lett az életem. Megfogadtam, hogy bármi lesz lépek. Megismerkedtem valakivel majd végül négy évig a fővárosban éltem addig, míg a lakótársam elég kétes magánélete miatt végül haza kellett költöznöm jelentős anyagi kárral.

Nálam szexuális jellegű problémák voltam a korábbi lakóháznál. Például jeleztem anyámnak, hogy ha nemi életet él, akkor a szoba ajtó is legyen becsukva, ne csak az udvarra nyíló, mert belefutottam már, hogy azt hittem rosszul van vagy épp bántják erre kiderült, hogy épp szerelmi életet folytat.

Ahova most költöztek itt is megvoltak a lehetőségek, hogy ezek folytatódjanak, de már nem vannak olyan jóban, mint korábban. Az első fél év még viszonylag jó volt, de utána kezdődött az élettársa ivása, ami végül oda jutott, hogy már a héten többször ivott. Én nem tudtam aludni, már a munkahelyemen is rosszul voltam, így azt végül elvesztettem többszöri rosszullétekre hivatkozva részükről. A legvége az lett, hogy már pszichiáterhez kerültem, aki közölte ez így nem mehet tovább. Anyagilag megvoltam kötve, s anyám is állandóan a betegségét mondogatta valamint azt, hogy amióta hazaköltöztem az élettársa nem meri őt bántani. De amikor részeg dumál, ordít, s nem lehet tőle aludni. Besokaltam, s az összes összegyűjtött pénzemmel felmentem a fővárosba, s a második kiadó szobát sikerült megfognom. Most a héten visszem vissza az utolsó cuccom.

Van nekem is kutyáim, s egy macska. Sajnálom őket, hogy mi lesz velük, ha anyám meghal, de sajnos nem tehetem tönkre az életem miattuk. Van kiút, de meg kell lépni. Nekem sem öröm, de van lehetőségem élni, s azt szeretnék.

Volt egy ismerősöm, akinek hasonló volt az anyja, meztelenkedett is előtte, kontrollmániás volt.

Este 9 után nem lehetett a konyhában enni, mert ő alszik, hozzáteszem az anyja nem dolgozott mert leszázalékolták.

Amiket leírt az alapján borderline-ra tippeltem.