Elvált szülőktől (az ő gyerekeiktől) kérdeznék... szívesen megy a gyerek láthatásra? (Szívesen mentél?) Vagy csak "kötelező program"? Ha csak muszájból megy a gyerek, annak mi az oka?

Az én szüleim még 4-5 éves koromban váltak el. Apám nem is érdeklődött igazán felőlünk, az apai nagymama (amúgy apám nála lakott) és a testvére szerették volna tartani a kapcsolatot, de igazából anyám olyan kis alattomosan ellene nevelt minket.

Eljöhettek meglátogatni, mi is elmentünk talán évi 1-2 alkalommal, de amúgy szidta őket, igazából ilyen kicsi gyerekként azt éreztem, utálni kell őket, ha anyám is utálja. Ha már nem akartuk menni, azért tulajdonképpen pozitív visszajelzést kaptunk, meg mesélte a családnak, hogy a gyerekek nem akarnak menni, hát igen, ők is tudják, milyenek...

Aztán mivel mi sosem akartunk menni, nem voltunk kedvesek ha jöttek, idővel elhalt a kapcsolat. De ezt csak így ma, felnőtt fejjel látom át.

Sajnos hatalams szenvedés. Nem én váltam, nem is én vagyok a gyerek, de konkrétan a testvéremről van szó. Van 2 gyereke egy embertől, akiről sajnos utólag derült ki, hogy egy nárcisztikus vadállat. A gyerekek sem szeretik, mi se, senki se. Állandó kényszer, mert elviszi a gyerekeket amikor szabad neki. Évek óta bíróságoznak, bíróságozUNK, hogy ennek vége legyen és a gyerekekhez egy ujjal se nyúlhasson, de sajnos még védik is őt. Bár nem bántja a gyerekeket, de úgy viselkedik, hogy félnek tőle vagy egyszerűen csak unatkoznak, mert elfelejti, hogy egész nap az üres agglegénylakásban játszanak konkrétan "magukkal". elfelejt nekik enni adni, vagy nem tud, mert vasárnap nem tud hol vásárolni. Kaptak okosórát a kislányok, azzal néha elbújva hívták az anyjukat, hogy segítsen, mert éhesek, apa meg már órák óta telefonál.

Ennyi.

Na akkor itt egy jo pelda is: 11 evesen valtak el a szuleim, szokasos hetvegi lathatas volt. En szivesen mentem, mert apam normalis volt, nem volt gond.

Es aztan lett parja is, akivel ossze is koltozott o is normalis volt, soha nem volt semmi baj.

Lehet ezt szepen is csinalni, de sajnos sok az idiota szulo :(

4 éves voltam, mikor elváltak. Nem nagyon gondolkoztam rajta, ha kéthetente mennünk kell (a testvéremmel), akkor megyünk, nekem olyan semmilyen volt, mentem ahova mondták. Kicsit furcsa volt, mert amíg ott laktunk, apa nem túl sokat foglalkozott velünk, itt pihent, ott szerelt, amoda vonult el. Így mikor már nem volt ott, akkor majdnem ugyanolyan volt. Nem utáltam, nem haragudtam rá meg semmi, valahogyan szerettem is, mert amikor néha kicsit "felvette velünk a kapcsolatot", akkor szeretettel, apaként fordult hozzánk. Csak mégsem volt olyan szerves kapcsolódás közöttünk, ezért nem maradt bennem az a szörnyen fájó hiányérzet. Mi mostantól itt lakunk, apa meg ottmarad, és hozzá majd kéthetente megyünk? Jólvan.

Mikor mentünk, jól el is voltam ott, amíg kicsik voltunk, apa kitett magáért, gyakran vitt minket kirándulni, strandra és hasonlók. Megtanult foglalkozni velünk. De mikor otthon voltam, nem gondoltam arra, hogy mikor mehetek már megint, nem ültem tűkön két hétig. Ha valaki közli, hogy a következő láthatás kimarad, nem fakadtam volna sírva, de nem is ujjongtam volna, csak tudomásul veszem.

Kamaszkorban kezdett terhessé válni a dolog, mikor már hétvégi programjaim is lettek volna az otthoni barátaimmal, aztán párkapcsolatom is lett. Ezekhez nem jön jól, ha minden második hétvége "kiesik". Nem is tudom, mikor kezdtek kimaradozni és rendszertelenné válni a láthatások. Késő-tizenéves korban talán. Az egy kicsivel hamarabb elkezdődött, hogy nem aludtunk ott, hanem hazajártunk (apa hazavitt kocsival), mert annyira azért nem volt messze.

Most, felnőtt fejjel, szülőként belegondolva talán fájdalmas lehetett neki, hogy már azt a kéthetenként két napot sem akarjuk teljesen eltölteni nála. De az is lehet, hogy átérezte és megértette a dolgot, nem tudom. Bizonyos kor után tényleg nem pálya, hogy az ember minden második hétvégéje be van táblázva a szülővel (egy szülővel).

Most is néhány hetente látogatom, szívesen megyek.

En 18 voltam, szoval nalunk nem volt "lathatas", de apammal tartottam a kapcsolatot jo 3 evig, addigra viszont az uj noje elkezdte ellenem forditani, o meg hagyta.

Most 23 vagyok, epp most nincs koztunk vita, de mar sose lesz a regi. Nem mintha regen olyan jo viszonyunk lett volna.😅 valojaban neki egy kenyszer volt hogy fel kellett nevelnie.:(