Kötelező szeretni a szüleiket?

Sokan ebben a tudatban élnek, de NEM kötelező. Én ha nem laknék velük, (mielőtt beszólnának, hogy mamahotel, középiskolás vagyok) szerintem az életben többé nem szólnék anyámhoz. Majd rádöbben.

De az ilyen helyzetekben elviselni viszont kötelező sajnos, ha nincs más választás.

Marhára nem kell szeretned őket mert vannak olyan szülők akik teljesen alkalmatlanok rá, mégis gyereket vállalnak mert az a társadalni norma.

Persze majd jönnek az okosok akik elmagyarázzák hogy nekik köszönheted az életed blablabla...

Csak a többségüket "normális" családba születet (itt most arra gondolok amikor legalább az egyik szülője rendelkezik valamennyi érzelmi intelligenciával, empátivál, felelősség tudattal a gyereke iránt, nem arra hogy anyu-apu még együtt élnek 30 év házasságban boldogan, békességben)

Nekem megadták a szükségeseket (kaja,ruha, fedél) de képtelen voltak kibújni a saját lelki nyomorukból és észrevenni hogy van (több) gyerekük akit nevelni kell, akinek szüksége lenne a tanácsukra, akit terelgetni kellene valamerre nem csak várni a csodát hogy "okos gyerek, majd megoldja".

A legrosszabb hogy ők sajnos ezt nem szándékosan csinálták, egyszerűen alkalmatlanok szülőnek és még az érzelmeiket se képesek megfelelően kimutatni, kezelni, pláne a gyerek előtt és eszükbe nem jutott soha hogy ezek milyen lelki sérüléseket tudnak okozni.

Ennek ellenére látogatom őket, tartom velük a kapcsolatot még ha nagyon felületesen is de felnőtt fejjel azért könnyebb elfogadni hogy ez van, nekem ez jutott, mindenért azért mégse lehet őket hibáztatni, ők megtették ami tőlük tellett.

#5 teljesen, 100% egyetértek.

Nem, nem kötelező szeretni őket.

Akkor sem, ha megadták a szükséges kaját és ruhát, és lakhatást biztosítottak, amíg el nem tudtam költözni. Ezért max. tisztelet jár.

Az érzelmi, lelki sérülések is elkísérnek egy életen át, hiába mondogatjuk, hogy túlnőttünk már rajta.

Szánalommal és bizonyos fokú megértéssel, még annál is kevesebb tisztelettel lehet, de szeretetre nem kötelezheted magadat.