Mit mondjak, miért költözünk a párom szülővárosába?
Az indokaink szerintem érthetőek, de a családomat nem akarom megbántani... Anyagilag a párom családja biztosabb lábakon áll. Szeretnénk gyerekeket, de most egy lakásban élünk Budapesten, ez néha már nekünk, kettőnknek is kicsi (ő kapta, mikor felvették az egyetemre). Itt építkezni kb. öngyilkosság, a jobb kerületekben jól beépíthető telket is alig találni, ami van, az aranyárban.
Ő vidékről származik, az egész családja ott is él. A nagyszülei mondták, hogy ők szeretnének annyival segíteni, hogy egy telket kapunk tőlük, amire építkezni tudnánk majd. Az itteni lakás árából + megtakarításokból lenne a többi megoldva. Nyilván addig is élnünk kell valahol, a szüleinek az ottani városban van egy lakása, átmenetileg oda költözünk ősztől.
Plusz az ő családja tündéri, bármikor megyünk, megszáll a nyugalom. Nincs veszekedés, a másik furkálása, borzasztóan összetartó család. Ráadásul az anyukája háztartásbeli és alig várja, hogy végre unokázzon... :D
Ezzel szemben az én családom az ellentétjük teljesen. Mindent elvárnak, mert "a család az család", de ha nekem/nekünk lenne valamire szükségünk, oldjuk meg, felnőttek vagyunk. Nagyanyám az atyaúristen itthon, otthon ül és ugráltat, elszámoltat mindenkit, ha pedig valami nem úgy megy, ahogy akarja, vérig van sértve. Pl. most a kánikulában kitalálta, hogy a párom menjen el hozzájuk füvet nyírni, mert papám nem bírja már. Mondtam, hogy ne haragudjon, de reggel elment vidékre, 6-kor jön haza, nem fogom lezavarni a 36 fokban még este kertet rendezni, miután levezetett 500 kilométert... Válasz: hát ennyi férjen már bele, ne a 80 éves nagyapámat akarjam már kiküldeni a kertbe.
Vagy tavaly a nyakamba akarták sózni a demens dédit, mert hogy egyetemre járok és ott is tudnék tanulni napközben, legalább figyelnék rá...
A családom ki van borulva, hogy milyen messzire költözöm, minek, mikor úgyis mindenki Pestre jön vidékről. Azért, mert ott sokkal több segítséget kapunk és fogunk is kapni, nem csak az életünket nehezítik. Ezt így nem akartuk közölni, annyit mondtam, hogy lakhatás szempontjából ott jobb a helyzet. Azzal jöttek, hogy ha ez a gond, költözzünk be mamáékhoz, úgyis nagy az a ház, elférünk. Ja, aztán rögtön a két beosztottjuk lennénk és kapnánk minden nap az utasításokat, hogy mit csináljunk, hová menjünk, mit intézzünk.
Most, hogy közeledik a költözés, egyre többször téma a szüleimnél, nagyszüleimnél ez, hogy minek megyünk, miért nem jó itt... Én tényleg nem akarom őket megbántani, de nagyon közel vagyok hozzá, hogy elmondjam, főleg miattuk megyünk innen.
válasza:Hát olvasva végig az oldalakon át a válaszokat, több minden is eszembe jutott:
- Ez jó lehetőség, még szép hogy élsz vele. Nincs ebben aranyásás, meg ilyenek. Anyagiasság sincs benne a szó negatív értelmében, csak természetes és józan rálátás az anyagiakra.
- Családnak mondd el pont ezeket az anyagi okokat. Meg kell hogy értsék, csak zavarja őket a távolság, minden rokon ilyen. Majd lenyelik a békát. Ha nem muszáj, ne csinálj sértődést azzal, hogy megmondod azt, ők a költözés okának 50%-a.
- Lehet nem akarod ezt hallani, de akik figyelmeztetnek, igazuk van. Reméljük, nem jön be a sok rosszmájú, negatív jóslat, de azért nem árt ha nem ér felkészületlenül, ha megkopik a vizionált aranyélet. Én 28 vagyok, lassan 29, és mondhatom, az élettapasztalat a minden, amit csak az évek hoznak meg. Mobdom ezt úgy, még 30 se vagyok, de már most látom, a 20-as évek elején milyen könnyű a naivitás csapdájába esni és jóreménnyel eltelni a kecsegtető dolgok hatására. Aztán jön a ráébredés, hogy az élet se nem fenékig tejfel, se nem habostorta. Nem tudom, mi fog nálatok a jövőben tönkre menni, reméljük nem a viszonyod a pároddal és annak családjával. De akkor máshol üthet be a krach. Ezért van igaza a figyelmeztető kommenteknek. Amennyire csak lehet biztosítsd be magad: jogi papírokkal az ingatlant illetően, meg hogy bízz a párodban olyan szempontból, hogy konfliktus esetén megvédené a te álláspontodat bármely családtagjával szemben. Ha ezek megvannak, már sokkal jobb esélyekkel indulsz a tartós boldogság felé.
válasza:Az azért elszomorító, mennyi válaszadó keseríti el meg jósol válást és földönfutást a kérdezőnek, szimpla irigységből.
Mintha minden pár elválna pár év után és minden anyuka két gyerekkel magára maradna egy hajléktalanszállón.
válasza: válasza:53, én is tapasztaltam pár dolgot az életben, de hogy valaki arra apelláljon már a kapcsolata elején, hogy mikor fognak szakítani meg keresse az egérutat, nem egészséges hozzáállás. Ez a bizalmatlanság az oka a rengeteg válásnak (a kommunikáció teljes hiánya mellett) és a rossz kapcsolatoknak.
Mi sem válunk el és soha nem volt konfliktus a pénz, pedig a férjem konkrétan a ruháit, a tankönyveit meg a kimustrált használt laptopját hozta a kapcsolatunkba, én meg lakást, kocsit, megtakarítást. Egy időben kétszer annyit kerestem, mint ő, mert várnia kellett az új pozícióra a cégénél és nem akart elmenni onnan máshova, ugyanis az a hely az álommunkája és a mai napig imádja. Ésakkormivan? Semmi. Tudomásul vette mindkettőnk, hogy nem minden család egyforma. Nekik nincs pénzük, viszont összetartóak, kedvesek és bármikor számíthatunk arra, hogy jönnek a gyerekekre vigyázni vagy programozni együtt. Az én családomnak van pénze, de hatan vagyunk húszfelé, apámon kívül mindenkit max félévente látok, anyámat pedig soha többé nem akarom látni. Anyámék elváltak, miután végiggyűlölködtek 30 évet. Pedig mindketten ugyanannyit vittek a házasságba, ugyanannyit kerestek 🤷🏼♀️
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!