Mit mondjak, miért költözünk a párom szülővárosába?
Az indokaink szerintem érthetőek, de a családomat nem akarom megbántani... Anyagilag a párom családja biztosabb lábakon áll. Szeretnénk gyerekeket, de most egy lakásban élünk Budapesten, ez néha már nekünk, kettőnknek is kicsi (ő kapta, mikor felvették az egyetemre). Itt építkezni kb. öngyilkosság, a jobb kerületekben jól beépíthető telket is alig találni, ami van, az aranyárban.
Ő vidékről származik, az egész családja ott is él. A nagyszülei mondták, hogy ők szeretnének annyival segíteni, hogy egy telket kapunk tőlük, amire építkezni tudnánk majd. Az itteni lakás árából + megtakarításokból lenne a többi megoldva. Nyilván addig is élnünk kell valahol, a szüleinek az ottani városban van egy lakása, átmenetileg oda költözünk ősztől.
Plusz az ő családja tündéri, bármikor megyünk, megszáll a nyugalom. Nincs veszekedés, a másik furkálása, borzasztóan összetartó család. Ráadásul az anyukája háztartásbeli és alig várja, hogy végre unokázzon... :D
Ezzel szemben az én családom az ellentétjük teljesen. Mindent elvárnak, mert "a család az család", de ha nekem/nekünk lenne valamire szükségünk, oldjuk meg, felnőttek vagyunk. Nagyanyám az atyaúristen itthon, otthon ül és ugráltat, elszámoltat mindenkit, ha pedig valami nem úgy megy, ahogy akarja, vérig van sértve. Pl. most a kánikulában kitalálta, hogy a párom menjen el hozzájuk füvet nyírni, mert papám nem bírja már. Mondtam, hogy ne haragudjon, de reggel elment vidékre, 6-kor jön haza, nem fogom lezavarni a 36 fokban még este kertet rendezni, miután levezetett 500 kilométert... Válasz: hát ennyi férjen már bele, ne a 80 éves nagyapámat akarjam már kiküldeni a kertbe.
Vagy tavaly a nyakamba akarták sózni a demens dédit, mert hogy egyetemre járok és ott is tudnék tanulni napközben, legalább figyelnék rá...
A családom ki van borulva, hogy milyen messzire költözöm, minek, mikor úgyis mindenki Pestre jön vidékről. Azért, mert ott sokkal több segítséget kapunk és fogunk is kapni, nem csak az életünket nehezítik. Ezt így nem akartuk közölni, annyit mondtam, hogy lakhatás szempontjából ott jobb a helyzet. Azzal jöttek, hogy ha ez a gond, költözzünk be mamáékhoz, úgyis nagy az a ház, elférünk. Ja, aztán rögtön a két beosztottjuk lennénk és kapnánk minden nap az utasításokat, hogy mit csináljunk, hová menjünk, mit intézzünk.
Most, hogy közeledik a költözés, egyre többször téma a szüleimnél, nagyszüleimnél ez, hogy minek megyünk, miért nem jó itt... Én tényleg nem akarom őket megbántani, de nagyon közel vagyok hozzá, hogy elmondjam, főleg miattuk megyünk innen.
40
Szuper. Apu majd akkor verné a fejét a falba, ha váltok és a kedves férj viszi a felét annak, amiért apu dolgozott meg.
41, mi lesz, ha NEM válunk el? Akkor ti veritek a fejeteket a falba?
Nem válik el mindenki, a kapcsolatok alapja a kommunikáció. Mi is veszekszünk, vitatkozunk, amit aztán megbeszélünk és megoldjuk a gondjainkat. Két gyerekünk van, stabil hátországa vagyunk a másiknak.
Ezen felül apám nem egy anyagiaskodó pcs, neki az ajándék az ajándék és nem foglalkozik azzal, hogy mit kezdünk vele, miután ideadta. Ugyanis nem azt lesi, hogy mikor válunk el… Tudom, hihetetlen, de vannak emberek, akiknek az a fontos, hogy a gyerekük boldog legyen.
Ez a békéscsabára költöző kérdező, aki a múltkor még hezitált, hogy menjenek-e, de nyilvanvaló volt, hogy menni akar és halálosan megsértődött mindenkire, aki nem azt mondta, amit ő akart hallani.
Kérdező, ha ennyire biztos és tuti jó minden, akkor nem értem, miért kell ennyit bizonygatni. A családodnak sem. Oda költözünk, mert lesz ingyen telek és mert kedvünk van. Miért kellene bármi mást mondani?? A kétségeidet meg neked kell rendezned magadban.
Nem az vagyok, az ország nyugati részére költözünk.
8-10 óra munka után senkinek nincs kedve még a 40 fokba menni MÁSNAK a kertjét rendezgetni, más sz_rjai után rohangálni.
8-10 óra munka után senkinek nincs kedve még a 40 fokba menni MÁSNAK a kertjét rendezgetni, más sz_rjai után rohangálni.
De, elég sokan vagyunk, akik megtesszük a szüleinknek, nagyszüleinknek.
45, megsértődni azon, hogy valaki nemet mond, mert fáradt és hisztizve benyögni, hogy azért van a család, hogy segítsen, az igenis érzelmi zsarolás és manipuláció. Meg kell kérdezni, hogy “figyelj Jancsi, a tata már nem bírja lenyírni a füvet szegény ebben a melegben, tudsz jönni segíteni, amikor neked megfelel?”. Nem pedig behisztizni, hogy munka után nem ment oda azonnal tüsténkedni.
Az meg, hogy a demens dédit a nyakára pakolnák, csak mert tanulni ápolás mellett is lehet szerintük, ugyanez a zsaroló kategória. Én ápoltam demens idős mamámat, mellette nem lehet se tanulni, se semmi. Örültem, ha elaludt egy kicsit és a takarítást követően sikerült hajat mosnom és zuhanyoznom egyszerre. Vagy esetleg megettem egy egész tányér kaját egyszerre.
Szimplán rá akarnak mindent sózni a kérdezőre, amit ő nem akar, mert van élete. Az idős rokon meg nyögjön annyit, hogy köszi vagy valami. Nem elvárásként kell kezelni, hogy odamennek és mindent megcsinálnak. Megkéred, egyezteted az időpontot és alkalmazkodsz. Nem a dolgozó fog alkalmazkodni, hanem az otthon ülő idős. Nekik hulla mindegy, hogy várni kell-e két napot a fűnyírással vagy sem. Ha annyira nem tud várni, akkor felkér valakit pénzért.
Amikor apukám eltörte a csuklóját én meg éppen itthon hánytam napi 4-5 alkalommal terhesen, nem várta el, hogy menjünk hozzá tüsténkedni. Arra az időre keresett egy takarítószolgálatot, hozatta a kaját meg fizetett a szomszéd srácnak, hogy lenyírja a füvet és megmetssze a bokrokat. Nem halt bele senki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!