Szeretnék majd elköltözni a szülővárosomból, de szüleim erre a gondolatra hisztérikus rohamot kapnak. Milyen lehetőségem van békésen rendezni?

Nem vagyok álmodozó tini, 27 éves nő vagyok. Sikertelen voltam mindig is a munka terén, amiben dolgozni szeretnék arra ebben a kisvárosban nincs sok kereslet, ezért minden mást elvállaltam eddig, gyári, eladói munkákat. Egyre nehezebbek a mindennapok, szeretnék én is azzal foglalkozni ami érdekel, amiben fejlődhetek, ahová nem utálattal járok dolgozni. Semmi nem köt ide, nincs gyerekem, nincs párom, nincsenek nagyon barátaim sem, csak a szüleim vannak. Ők viszont erre az ötletre, hogy többszáz kilóméterre szeretnék költözni (országon belül), és ott szerencsét próbálni, teljesen kikelnek magukból. Már megkaptam hogy életképtelen vagyok, ott halnék meg egy idegen városban, megkaptam hogy milyen gyerek vagyok én hogy itthagynám őket, és csak párhetente nyitnám rájuk az ajtót (pedig van egy nővérem is itt helyben), meg hogy ez csak pénzkidobás és amúgy is hol fogok lakni ott, mert saját albérletre úgyse tellik majd. Szóval teljes érzelmi lehúzás, zsarolás. Ráadásul már régebb óta tervben volt, hogy segítenek nekem lakást venni, úgy hogy közös a hitel, illetve az ő nevükön lesz, én pedig élhetek benne. Most emiatt is rosszul érinti őket a dolog, hogy akkor minek gyűjtögettek nekem évekig, ha el akarok menni a városból, itt akarom hagyni őket, és hogy a pénzt muszáj felhasználni valamire mert lakástakarékos és elveszitik a támogatást ha ülnek rajta. Természetesen olyanról hallani sem akarnak, hogyha bejön a másik városban a munka és x ideig működik a dolog albérletben, akkor ott vegyenek majd lakást, csak is itt hajlandóak a városban. De engem nem is ez a része érdekel, tulajdonképpen anyagilag nem járnék jobban, mert a hiteltörlesztőt nekem kellene fizetni évtizedekig, ami ugyanannyi mint egy albérlet lenne. De ezzel csak mégjobban feldühítettem őket, mikor megmondtam, hogy inkább élek albérletben, de szeretném valóra váltani az álmaimat, céljaimat munka terén. Tényleg én vagyok rossz ember, hogy itt akarom hagyni őket, és csak 2 hetente látogatnék haza? De tovább sem várhatok a céljaimmal, hiszen már így sem vagyok fiatal.