Nekik vagy nekem illene ezt?
2016 óta élek külföldön (volt azért hosszabb időszakon keresztül Mao-n laktam) és külföldi tartózkodásom során minden alkalommal én hívtam szüleimet telefonon, hogy miujsag.
Viszont egyre inkább azt érzem valamiért hogy ha nagyon érdeklik miujsag velem, akkor felhívnak. Édesanyám Messengeren is tud hívni, édesapám meg telefonszamon.
6-an vagyunk testvérek és ebből 2 van, akik más-mas településen élnek, legidősebb meg külföldön. Eme tesoim nem érdeklődnek telefonon, hanem szüleim hívják őket mindig (ezt nekem mindig megemlítik, szóba hozzák telefonban, hogy "Ha én nem keresem őket akkor soha nem érdeklődnek, csak ha látogatóban vannak!" (Aminek nyilvánvalóan oka van, csak sajnos nem veszik ezt észre). Kivétel, a legidősebbet, aki külföldön él. Ő mindig hívja telon mindkettejüket.
Mit gondoltok erről ?
Azt megjegyzem elég traumatikus légkörben/körülmények kozott nőttünk fel mindnyájan. Diszfunkcionalis múlttal, instabilitással. Szüleim 5 éves koromban elváltak, mivel alkoholista apám (sokáig ivott) többször volt hogy kezet emelt/ütötte édesanyámat anno.
10-es, miért csinálod? Ezt kérdeztem. Miért jó ez neked?
Nem kell olyan emberekkel szoros kapcsolatot ápolni, akik lehoznak az életről vagy nem tisztelnek és a gyerekszerepben tartás az abszolút semmiféle tisztelet az irányodba.
Nem azt mondom, mától ne hívd őket - bár nekem anyámmal pontosan így volt, elköltöztem, azóta nem beszéltem vele, köszönje magának -, csak húzz határokat.
Alapból, ha jó a kapcsolat a szülő-gyerek között akkor a kölcsönös hívás/érdeklődés természetes, nem kényszerű és nem strigulázik az ember hogy akkor most ki hívott kit
Szerintem mára már ki kellett volna alakulnia ennek nálatok. Nekem ez elég egyoldalú részedről, hogy mindig csak te keresed. Én tuti csinálnék egy olyat hogy ha én nem keresem őket akkor ők mikor fognak engem
Az hogy gyerekként tekintenek még rád, ha ez igaz lenne akkor ép az hogy jobban aggódnának, gyakrabban keresnénk. Így lenne logikus nem?
Az hogy apud mondja hogy szeret és hogy hiányzol neki. Hát... nem azt mondom hogy hazudik de szerintem nem olyan súllyal mondja mint az te szeretnéd hallani. Hiába mondja egy egy hívás alkalmával ezeket, ha "csak" így nyilvánul meg az nem sok.
De végül is ha nagyon választanom kéne hogy mégis kinek kéne, illene keresni a másikat én azt mondanám hogy a szülőnek
Az ő gyereke van ismeretlen helyen, "egyedül", távol, az normális hogy felhívom/ráírok hogy minden oké, jól van. Nem úgy vagyok vele hogy elmegy valahová, a nagy világba és utána azt sem tudom hogy él e még.
Részben van igazság amit írsz, de szerintem a maguk módján szeretik a másikat. Meg sajnos ők sem kaptak eleg szeretet mikor gyermekek voltak és emiatt sem tudják kimutatni a gyermekeik irányában vagy nagyon nehezen. Nem tudnak/képesek kapcsolódni érzelmileg a másikhoz, bár anyum az valamilyen szinten képes erre.
Szerintem mindketten aggódnak valamilyen szinten ezenkívül. Amikor kijöttem külföldre, akkor legalábbis első pár évben igy volt. De már hozzászoktak hogy nem vagyok ott és elengedték ezt ami jobb is mert ilyenkor mintha kisgyerek lenne ember, ha említik.
"Meg sajnos ők sem kaptak eleg szeretet mikor gyermekek voltak és emiatt sem tudják kimutatni a gyermekeik irányában vagy nagyon nehezen. Nem tudnak/képesek kapcsolódni érzelmileg a másikhoz, bár anyum az valamilyen szinten képes erre."
Úgy néz ki hogy akkor sem álltak készen a szülőségre, és még most sem értek be rá, de azért vállaltak 6 gyereket
Most pedig a gyerekrk isszák meg a levét az ő traumáiknak és inkompetenciájuknak
Sajnos egyetértek teljes mértékben. 🙁
A vicces az (vagy inkább szomorú), hogy sokszor ők vannak felháborodva (főleg anyám) ha valamelyik gyerekük nem keresi őket telefonon/messengeren és nem képesek belegondolni, hogy ez mégis miért lehet.
Anyám 65 éves de mentalisan/érzelmileg olyan/ugy viselkedik meg gondolkodik, mint egy 25 éves. A legjobb baratnője velem egyidős (29 éves), ami sokat elárul megint csak érettségi szintről. A különös az, hogy rokonsagi köréből senkivel nem tartja szorosan a kapcsolatot, nem járnak át hozzá és ő sem jár egy rokonhoz sem látogatóban vagy bármi hasonló. Max ha utcán osszefutnak, akkor váltanak egy pár szót és kész.
Édesapámra a rokoni dolog megint csak érvényes, de legalább a nővérével apolja a közeli viszonyt...
Családot alapból nem is terveznek.
Isten ments.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!