Nekik vagy nekem illene ezt?
2016 óta élek külföldön (volt azért hosszabb időszakon keresztül Mao-n laktam) és külföldi tartózkodásom során minden alkalommal én hívtam szüleimet telefonon, hogy miujsag.
Viszont egyre inkább azt érzem valamiért hogy ha nagyon érdeklik miujsag velem, akkor felhívnak. Édesanyám Messengeren is tud hívni, édesapám meg telefonszamon.
6-an vagyunk testvérek és ebből 2 van, akik más-mas településen élnek, legidősebb meg külföldön. Eme tesoim nem érdeklődnek telefonon, hanem szüleim hívják őket mindig (ezt nekem mindig megemlítik, szóba hozzák telefonban, hogy "Ha én nem keresem őket akkor soha nem érdeklődnek, csak ha látogatóban vannak!" (Aminek nyilvánvalóan oka van, csak sajnos nem veszik ezt észre). Kivétel, a legidősebbet, aki külföldön él. Ő mindig hívja telon mindkettejüket.
Mit gondoltok erről ?
Azt megjegyzem elég traumatikus légkörben/körülmények kozott nőttünk fel mindnyájan. Diszfunkcionalis múlttal, instabilitással. Szüleim 5 éves koromban elváltak, mivel alkoholista apám (sokáig ivott) többször volt hogy kezet emelt/ütötte édesanyámat anno.
válasza:Édesapámmal alapból megvan beszélve hogy 2 hetente hívom mivel külföldi teloszamom van és ugye így csak én tudom hívni. De tervezek magyar SIM kártyát és mondom neki hogy tud hívni ha úgy van.
Plusz, az kicsit zavaró hogy még mindig kamaszként/gyerekként bánnak velem (ha látogatóban vagyok akkor meg főleg) bizonyos részben és ezt telefonon keresztül is lehet érezni. Ez mostanában kicsit taszító, zavaró számomra.
válasza: válasza:"...mivel külföldi teloszamom van és ugye így csak én tudom hívni. De tervezek magyar SIM kártyát és mondom neki hogy tud hívni ha úgy van."
2024 van, bárki, bárhonnan bármilyen számot tud hívni
válasza: válasza:Ez nem illem kérdése, akit érdekel a másik, az keresi. Te nem érdekled anyádékat, ez az igazság.
Én is hasonló helyzetben voltam, diszfunkcionális család sz*r gyerekkorral, és mikor végül elköltöztem, aztán külföldre is, akkor kb. soha nem kerestek - megjegyzem, én is csak afféle társadalmi nyomásból, hogy "csakacsaládod", amúgy nem szerettem őket. Végül sikerült is ezt feldolgoznom, dlengedtem, egy nap azt mondtam, majd akkoe keresem őket, ha engem is keresnek, majdnem egy év eltelt, hogy annyit nem írtak volna Facen, mi van, hogy vagy. Na akkoe letiltottam a francba őket mindenhonnan, mondjuk az a poén, hallottam vissza más rokonoktól, hogy ők nem értik. Érted, csak nézegették az adatlapom is, ha feltűnt, hogy le vannak tiltva, de amúgy nem kerestek 🤣
Azóta se találkoztam velük, ez évekkel ezelőtt volt, már rég itthon vagyok, de a kapcsolatot nem tartjuk, az unokákat se ismerik.
Te is olyan szekér után futsz, ami nem akar felvenni, hidd el nekem.
Szia,
Írtad én nem érdeklem szüleimet. Ez nem teljesen így van mivel faterom sokszor említi/mondja hogy sokat gondol rám miujsag velem, hogy vagyok.
Muterom még sokszor mondja hogy "szeretlek kisfiam " meg hiányzol pl.
De mindketten csak gyerekként tekintenek rám, ezt megfigyeltem azert.
Faterom mondta is hogy gyerekeire mindig is gyerekként tekint nem felnőttként. " Szülő szemeben mindig is gyerekek maradnak a gyermekei"
válasza:8-as, ha nekem apám azt mondaná, mindig is gyerek maradok, és ezt éreztetné is velem - na, tudod ki járna haza.
Te miért nem tiszteled magad annyira, hogy nem mész ilyen emberekhez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!