Jogos, hogy zavar, hogy anyukam nem látogat meg?

Úgy van vele anyukám, hogy nagyon szereti apukámat, sose hagyná el, ő őt választotta és támogatja mindenben. Azonban sokszor panaszkodik, hogy ez már neki sok. Apukám 10 évvel idősebb is! Aztán nem tudja mi lesz vele, ha majd egyszer apa nem lesz, ugyanis nem viccelek 100+ gyümölcsfa van, amit sokszor anya permetez is! Mert ha pl. Apa dolgozik akkor igenis le kell permetezni, szerintem ezek nem női feladatok. A veteményese is hatalmas, a füvet is nyírja.

Egyébként anya ezeket szereti is csinálni, mert már megszokta, a mindennapja része, nem egy bent ülős típus! Meg nem is, mert sok nagyon sok.

És szomorú vagyok, mert emiatt a kert mindig is kifogás lesz.

Annyi virágja van a kerten, hogy csak azokat meglocsolni 1 óray na meg a veteményest.

Én ezek maitt semmit sem tartok a kertben, mert rosszul vagyok tőle, hogy emiatt nem mozdulhat ki az ember.

4000négyzetméter a kert, képzelhetitek mikor nyírja.:)

:/

Viszont mivel messze vagyok így nem nagyon van ideje hiányolni. Azonban cska hiányol hisz elsírta s telefonba magát őszintén. En nem akarok neki fájdalmst okozni, de a pàrom is megmondta nekem, hogy ne haragudjak meg, de ő nem tud többet nyujtani nekem annál, hogy 1 hónapban 1x 1 hétvégére elvisz. És anyukám is megpróbálhatna jönni csak nem is akar. Így két tűz között vagyok sajnos.

Sajnos apukám se akarja, hogy jöjjön, ő a legnagyobb visszatartó erő, mivel hétvégén jön haza, amikor tudná csinálni a locsolást és kutya etetést, de hát akkor jön haza apa is a külföldi munkájából, akit anya mindig úgy vár.

Anya azt mondja, hogy neki apa van, nekem meg a párom és a gyerekem és neki őt kell várnia.

Megértem az álláspontját. Tudom, hogy le kell válnom a családomról, viszont keveslem ezt a havi 1 alkamat, főleg, hogy nem dolgozom és kisbabám van, jól esne néha, ha személyesne is beszélgethetnék az anyukámmal és látnák egymást.

Ezt az érzést természetesen fokozza, hogy a párom falujában lakunk és apósomékkal napi többször is találkozom, ha akarok, ha nem, ez pedig bennem erős fusztrációt kelt emiatt, még ha ők nem is tehetnek arról, hogy én messze vagyok a családomtól.

Telefonálni utálok. Sokszor van, hogy ha alszik a baba akkor megpróbálom felhívni, de már most őszintén sokszor kedvem sincsen.

Ha a baba fel van, nem szeretek telefonálni, a gyerek nem annyira szereti, ha telefonálgatok és nem is érti honnan jön a hang én meg aztán utálom mutogatni a kamerán a gyereket, nem is szoktam.