Miért nem tetszek anyámnak?

Ez egy igen nehéz kérdés, mert ha azt mondja anyukád, persze, az a legfontosabb, hogy érezd jól magad a bőrödben, de közben a jelenlegi súlyod alapján túlsúlyosnak minősülsz, akkor ő most segít azzal, ha támogat Téged abban, hogy így is minden OK, rendben vagy, vagy árt Neked?

Erre a kérdésre nincs jó válasz, Neked kell eldönteni, hogy merre szeretnél haladni?

Egy biztos, ha 17 éves lányként túlsúlyos vagy, nagyobb az esély rá, hogy ez csak rosszabb lesz később, ha nem változtatsz életmódot.

Nyilván az a Te döntésed, hogy mi a terved az életben, pl. végig kellene gondolni, számodra mennyire fontos a külső, tartasz-e attól, hogy a túlsúly miatt lesznek olyan élethelyzetek, ami miatt hátrányba kerülsz?

Nehéz döntések ezek, van még időd ezen rágódni, később is dönthetsz úgy, hogy lefogysz, vagy elfogadod megad túlsúlyosként és még az sem biztos, hogy ne élhetnél teljes értékű, boldog életet a plusz kilókkal.

A 9-esnek igaza van.. Ez a fogadjuk el, akármilyen, és ne bántsuk meg dolog nem vezet jóra.

Gyerek között is már sokan olyan elfogadóak, jó pár éve egy rokon gyerek osztályképét nézve megkérdeztem őt, hogy ki ez a dagi gyerek melletted? Leszidott, hogy nem szabad csúfolódni. Egyből bocsánatot kértem, és mondtam, hogy igaza van, hogy ne rontsam el, ha már ilyen jólnevelt...

Visszagondolva a mi időnkre... Három igen kövér osztálytársam is volt, simán odamondtuk nekik, hogy tagadták meg zsíros bödönök... Persze nem szekálva, nem kiközösítve, hisz szerettük őket, de odamondtuk azért. Kettejük mãr nem túlsúlyos... Belàtták , hogy nem egészséges. Felnőttként odafigyelnek mennyit esznek...

Ha mindenki tutijhatva van, hogy semmi baja a túlsúlyával, akkor nem biztos, hogy valaha az életben észbe kap..

Az meg hogy a szülő mondja, hogy fogyj le..

Legalább reálisan lát, és nem hagyja, hogy vakon menj a rossz irányba!

70 kg ilyen alacsonyan és fiatalon rengeteg! Szó szerint túlsúly! Mi lesz ha így folytatod?!

Pfff, én 46 évesen 165 centivel vagyok épp 56-58 kg között. És már így is érzem, hogy van rajtam felesleg.

Nekem 54-55 kg, amikor még nem érzem a felesleget.

52-53 kg esetén kifejezetten vékonynak érzem magam. Az alatt lennék a hébe kategória, de azt már évtizedekkel ezelőtt éreztem utoljára.

Mindig is ügyelni fogok, hogy 60 fölé ne hízzak, de 70 kg esetén meghalnék, az ciki.

Hát az egy dolog, hogy te így érzed jól magad. Hallotam én ezt már 115 kg-ostól is...

De tény, hogy 17 évesen 166 cm magassághoz igencsak sok a 70 kg. Ki más mondaná ezt neked, ha nem anyukád? Csak jót akar. Nem figyelsz, aztán szép lassan mind fentebb csúszik majd. Most vagy 70 kg, mi lesz később, pl ha szülsz egy gyereket? Vagy mikor idővel lassul az anyagcseréd. Szép dolog ez a fogadjuk el magunkat ahogy vagyunk, de nem biztos, hogy hasznos is. Én 52 évesen 165 magassághoz soknak találtam az 58 kg-ot, lefogytam 53-ra.

Szóval nem megsértődni kell, hanem tükőrbe nézni.

Talan aggódik az egészséged miatt. 170 vagyok es 68 kg, siman ledobhatnék 10 kg-t, mert a lépcsőzes biza rohadt kellemetlen. 55 kg-os időben úgy felszaladtam a 4. emeltetre, mint a huzat.

De ha téged nem zavar, akkor mit foglalkozol vele???

17 éves vagy, akkor anyádnak is van felelőssége az elhízásodért.

Mióta van rajtad felesleg?

Mindig ilyen voltál?

Hormonálisan rendben vagy?

Mondjuk én mikor 168 cm vel voltam 63 kg iszonyatosan zsíros voltam, nagydarab.

Halistennek lediétáztam’

Mert túlsúlyos vagy. Tök jó, hogy te jól érzed magad, de nem egészséges. Plusz ha már kamaszként az vagy, akkor felnőttként, lelassult anyagcserével elég hamar gurulni fogsz. Hidd el, most volt a 10 éves osztálytalink, azok a csajok akik gimiben hasonló súlyban voltak mint te, mostanra alig fértek be a székbe.

Azt mondjuk nem értem mit csesztet. Szimplán neki kéne diétásabban főznie, meg nem adnia pénzt nasikára. A szülő felelőssége a kövér gyerek.