Régen miért az anyát sajnálták, ha egy gyerek problémás volt, mondván, gondot okoz az anyjának?

A rokon meg csapkodja az édesanyja fenekét, amikor az édesanyukáját - az apukája hátán - abuzálja egy rögbicsapat afroamerikai.

Azt ugye tudod, hogy te egyáltalán nem voltál "problémás"?

Az volt, hogy régen a gyereknek nem volt ekkora értéke, ilyen széles körben, mint manapság.

És jaj szegény anyja, hogy megverte a sors - az elhanyagolt - gyerekével.

Persze most is van aki féreg módon neveli a gyerekét.

Normális helyeken azért a gyereket nem csak nyűgnek tartották.

De amúgy meg a válasz az, hogy hagyományosan régen másként álltak a család kérdéséhez. A gyerek az csak gyerek volt, a nőnek meg két "feladata" volt: foglalkozni a gyerekkel, meg ellátni a férjét. Utóbbi mondjuk nem volt ám olyan egyszerű abban a korban, amikor az automata mosógép még gondolat sem volt, és instant ételek sem igazán léteztek. Gyakorlatilag egy teljes állásnyi időt elvett az, hogy főzzön, mosson, takarítson, és mire az "ura" hazaért, természetesen ha az hű, de fickós volt, akkor kötelessége volt a lábát széttenni, ergo addigra mindennel végeznie kellett, és ezek mellett az, hogy a gyerek nem viselkedik úgy, ahogy elvárná, csak nyűg volt. Hidd el, nem volt túl sok ideje és energiája a gyerek lelkével foglalkozni, főleg, hogy jellemzően nem 1 vagy 2, hanem 4-5, vagy akár még több gyerek volt akkoriban az általános.

Ha valóban problémás, most is sajnálják a szülőket, mivel több energia egy fogyatékos, vagy autista gyereket felnevelni, de most már a gyerek felé is meglágyul az ember szíve. Ez régen nem tudom, hogy volt.

Te a leírt sztori alapján nem voltál problémás, csak kisgyerek, aki "cuki, ha kiakad". Fú de utálom ezeket. A gyerek is egy kis ember, vannak érzései, és ha egészen kicsi korától kezdve ezeket az érzéseket kiröhögik, akkor nyilván nem lesz belőle egészséges felnőtt, és később sokkal nehezebb egyenesbe hozni az érzelmi világot.

Azért azt csak el lehet ismerni, hogy nehezebb egy problémás gyerekkel, mint egy nem problémással. Már ezt is sajnáljátok az anyáktól?

Ha nincs gyereked, fogalmad sincs, hogy még egy könnyen kezelhető gyereket se könnyű felnevelni. 24 órai szolgálat. Nagyon szép dolog, de hogy fárasztó, azt már csak ne vitassa el senki.

A leírásod csak egy vicces családi sztori, bár nem neked. Nem ettől vagy problémás gyerek, te fogalomzavarban vagy. Problémás akkor lettél voln, ha hiperaktív vagy, ADHD-d van, autista, vm kromoszóna rendellenesség miatt düddő vagy, stb.

Az általad megemlített eset kb minden családban megvan, csak pepitában. Egy kollégámnak nagyszájú a kissebbik fia, de jókat röhögünk a beszólásain.

3.

Szerintem a kérdezö már nem abban a világban volt gyerek.

De az biztos, hogy 1 generációval ezelőtt is másképp álltak a gyerekekhez.

Hú, ilyen nálunk is volt. Nagyapám csinálta. Mondtam egyszer az oviban, hogy nem szeretem a nagyapámat. Miért? Mert pedofil 😂

(Akkoriban tanultam meg ezt a szót a tévéből) nahhh kaptam otthon érte. Égtek anyámék rendesen.

Mondjuk legalább utána már nem erőltették hogy menjek velük az öreghez.

Csak szerintem nem normális, hogy felnőtt férfi rokonok egyfolytában egy kislány fenekét csapkodják?

(Akkor se lenne normális, na nők csinálnák.)

És még utána a gyerek anyja azon akad ki, ha a gyerek szól? És ezért problémás a gyerek? Mi van??