Hogyan dolgoztátok fel, hogy az anyukátok sosem szeretett titeket?

Pszichológus, hogy segítsen megértenem, nem én tehetek arról, hogy nem szeret, és ignore, mert nem akarom, hogy bántson szavakkal. Másképp nem megy.

A nem szeretés nehezebb dolog mint a nem törődés. Ha nem törődik veled, akkor azt megszokod, de ha nem szeret, azt nem lehet megszokni.

Az én anyám a macskáját is jobban szereti nálam, szó szerint nekik áradozott mindig is hogy hogy szereti őket, volt mikor a macskák helyett beszélt, ellenségesen nekem. Furán hangzik de tényleg így volt, mondjad (nevemen szólitott) hogy nem, mikor pl mondtam vigye ki a szobámból mert össze vissza jelölt... még ilyen igénytelenül is előrébb vette mint a saját gyerekét, igazából csak státuszként van anyám, valójában sosem volt. Sőt volt amikor el is mondta hogy nem hogy nem szeret de akarni se akart. Az azért mélyen ütött, pedig nem voltam gyerek és nem is ideges volt és nem is figyelmesen mondta hogy legalább burkoltan vígasztaljon...hanem kerek perec. Mai napig fáj hogy igazából nincs anyám, de ebből tanultam is, hogy ez nem az én hibám és később a gyerekemnek jobb anya adasson meg mint amilyen nekem volt.