Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?
27 évesen 2 hónapja diagnosztizáltak már olyan szintű lett a problémám amivel foglalkoznom kellet és magamtól jöttem rá mi a gond amit utána pszihiaterem megerősített.
Egész addig valahogy kin szenvedések között de eleldegeltem kérdések nélkül.
Egész gyerekkorom egy antiszocialis szenvedés történet volt szüleim látták más vagyok mégis inkább úgy voltak vele boldoguljak ha tudok párszor eljutottam gyerek pszichológushoz a fura viselkedesem miatt de azok nem csináltak semmit csak szüleim nyugtattak.
Rengeteg fura dolgom volt amit szüleim láttak én biztos vagyok benne hogy sejtették mert nagyszuleim is gyanakodtak ilyesmire szuleim mégse jártak utána pedig főiskolát végzett nem buta szüleim vannak és a 2000 évek közepéről beszélünk amikor már volt ilyen hogy autizmus.
Rengeteg bennem a kétely sajnos mivel azt gondoltam normális vagyok sok olyan dolgot tettem ami nem volt normális és óriási bajba sodortam saját magam és mindez azért mert más vagyok.
Ha gyerekkorban kapok diagnózist lehet más lett volna az életem mindig ez jár a fejembe.
válasza:"igen én ezt elhiszem de a ti merceitek szerint ugyanis ha hozzám hasonlitod az O traumaikat akor már nem ugyan az Csak egykis kellemetlenség."
Ez továbbra is csak a te fejedben van így.
"Most meg mindig ott tartok hogy sajnalnom kellene azokat akik még traumatizalva is boldogabb életet élnek ?"
Ha boldog(abb) életet élnek nálad ők, akkor abban nagyon kemény munkájuk van. De attól, hogy te annak látod, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg boldogok.
#560 nekem tűnik kis kellemetlensegnek
De aki elszenvedi lehet O nem úgy éli meg mivel egeszseges és neki nem kellene szenvednie.
Ha egy boldog alapotbol kerülsz ki egy nem boldog alapotba az jobban fáj mintha boldogtalan vagy és ugyan úgy maradsz.
Nekem az elején meg kellet volna ertenem hogy beteg vagyok és nincs számomra remény es hagyjam azokat akiknek van nem kellet volna hazudni .
De ehhez kellet volna a diagnózis és a tudat hogy van problémám.
válasza:Már miért ne lett volna remény? Senkit nem kell leírni a neurodivergenciája vagy a betegsége miatt. Ez is csak kifogás. Azért tetted, mert önző vagy, és saját magadon kívül senki nem érdekel. Sírsz, hogy milyen rossz volt neked, de egy terápiát nem tudtál végigcsinálni, sőt, bele se kezdtél, csak most, hogy szorul a hurok.
Nem úgy tűnik, hogy megváltoztál volna.
#563 mert én nem igazán szeretek új dolgokba kezdeni.mindig konfort zónában érzem magam otthon ereztem hogy van valami probléma se gyáva voltam elmenni pedig felnotkent talán már elmehetem volna.
Aztán az eljárás után meghogy a szüleim is megtudták hogy mit néztem igazából már nem volt veszíteni valóm
Mert hogyha mar pedofilnak néznek mit számít ha bolond is vagyok gondoltam magamban.
0 arcvesztes mellet tudtam elmenni sőt talán még vissza is nyertem arcom egy kis részét mert szüleim is érzik hogy volt szerepe a betegsegemnek.
Előte nem mentem volna el diagnosztizálni mert féltem a tarsadalmi stigmatol amit autizmus jelent amúgy meg igazából semmi előnnyel nem jár csak magadnak add egy fajta megértést .
Ezt találtam meg wikipédián.
A jól funkcionáló autizmus hasonlít az Asperger-szindrómához. Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem kellene különbséget tenni a két kategória között. A fő különbséget a nyelvi képességek jelentik, különösen kisgyermekként.[3][4] További különbségek:[2][5][6][7]
Jobb téri-vizuális képességek
Jobb ügyesség
Jobb empátia
Tágabb érdeklődési kör
Gyakori a szorongás, különösen gyermek- és fiatalkorban,[8] illetve a bipoláris zavar. A kényszerességet (autisztikus tünet) pszichiáterek külön diagnosztizálják, mint kényszerbetegséget. Vizsgálták a kapcsolatot a jól funkcionáló autizmus és a kényszerbetegség között, és úgy találták, hogy mindkét esetben a szerotoninszint okozza a problémát.[9]
Szintén gyakori az ADHD, a Tourette-szindróma, és kriminális jellemzők,[9] mint szociális naivitás, erőszakosság, és az empátia zavara.[10] További kutatások szükségesek az autizmus és a bűnözés kapcsolatához. Az autisták számára a börtönök még nehezebben viselhetők el a szabadság hiánya miatt, és azért, mert a büntetés teljes időtartama alatt neurotipikusokhoz kell alkalmazkodniuk. Nincs idő a társaságtól való elvonulásra, a társas képességek pihentetésére. Mindez gyakori meltdownt vált ki, azaz az autista nem tanúsít jó magaviseletet, akár az őröket is megtámadhatja. Viselkedésük miatt nem rövidítik meg szabadságvesztésüket (amire jó magaviselet esetén lehetőség lenne), sőt az őrök megtámadása miatt veszélyes, erőszakos rabokként kezelik, szigorúbban bánnak velük, ami még több meltdownt okoz. Így még tovább maradnak fogva még nehezebb körülmények között, mint a neurotipikus rabok.
Ez a kutatás pedig az autizmus és a bűnözés kapcsolatat elemzi de ez még olyan új terület amit csak most kutatnak.
Szerintem teljes mértékben igazolja amit itt leírtam hogy a börtönök tele lehetnek diagnosztizalatlan autistakkal és a hajléktalanok között is sok van .
válasza:A wikipédiát bárki szerkesztheti, semennyire nem komolyan vehető.
Amit linkeltél, az kb egy egyetemi beadandó szintje, nem egy tudományos cikk.
Amúgy ezeket olvashatod benne:
"Két brit kutató, Claire King és Glynis H. Murphy vizsgálta ebben az évben az ASD és a bűnelkövetés addig fellelhető szakirodalmait szisztematikusan. Megállapították, hogy a kutatási módszerek nem
megfelelőek, megkérdőjelezhetőek, köztük a mintavételi eljárások, következésképp az eredmények spekulatívak és kísérletezőek. Ennek ellenére, bár szerintük sem felülreprezentáltak az ASD-személyek a bűnelkövetésben vagy a büntetés-végrehajtásban, jelenlétük mindenképp figyelmet és speciális eljárásokat, módszereket és szakembereket
igényel, különös tekintettel a szociális munkára. Tanulmányukban sürgették, hogy a kutatók ne diszkriminatív módszerekkel, hanem többek közt megfelelő mintavétellel vizsgáljanak olyan szubpopulációkat, amelyek jól reprezentálják az ASD-személyeket a bűnelkövetők
közt. A kutatók szerint egész közösségeket kell a témában vizsgálni (King & Murphy, 2014)."
valamint:
"Ennek okaként a szociális és kommunikációs deficiteket jelölték meg, amelyek miatt nehezen tudnak együttműködni a hatóságokkal, valamint elkerülő magatartást tanúsíthatnak, amelyek bűnösségre utalhatnak (Rava et al., 2017; Hepworth, 2017). Az autizmus spektrum zavarral élők ezen felül kevésbé hatékonyan tudják meggyőzni a kriminalisztika szakembereit, így a rendőrséget az ártatlanságukról, mint neurotipikus társaik. Nagyobb valószínűséggel ismernekbe általuk el nem követett, vagy közvetlenül nem elkövetett bűncselekményeket, mert nem értelmezik megfelelően az önvád fogalmát, vagy mert úgy érzik, ezt várják el tőlük. Szenzoros integrációs zavaraik miatt menekülhetnek megkülönböztető fények, sziréna hangja, vagy razzia elől, tipikusan gyanúsítottként viselkedve. Az Egyesült Királyságban az ASD- személyek 69%-a, az őket gondozók, szülők 74%-a számolt be nem megfelelő rendőri beavatkozásról. Az ilyen traumáknak hosszú távú hatásai vannak, már vészhelyzetben sem mer az autista a rendőrséghez fordulni, ami növelheti a már említett látens bűnözés jelenlétét."
Próbáld meg értelmezni. Éppenhogy nem igazolja a hülyeségeidet. Ellenkezőleg.
Elmondtam, hogy 12 éve hajléktalanellátásban dolgozom. Ez idő alatt dolgoztam átmeneti szállón élő, valamint utcán élő hajléktalan emberekkel, illetve hajléktalanszállóról lakásba költözöttek támogatásával is. Nem igaz, hogy sok autista van közöttük. Egy kezemen meg tudom számolni, hány autisztikus vonásokkal rendelkező személyt ismertem a hajléktalan emberek között. Nem vagyok pszichiáter, de annyi rutinom van, hogy azt felismerjem, hogy felmerülhet az ilyen. Főleg a szálló feltűnt volna, kiderültek volna ezek a dolgok például a szobatársak visszajelzései alapján is. Nulla ilyen eset volt.
Tehát: NEM IGAZ, hogy felülreprezentáltak lennének az autista emberek a bűnelkövetők között. A meltdown továbbra sem klasszikus agressziókezelési probléma.
De a legfontosabb továbbra is az, hogy ha valami korszakalkotó tanulmányt linkelsz be, az se fog mentesíteni a felelősség alól, semmilyen mértékben sem. A diagnózisod pedig önmagában semmit nem fog érni se a bíróságon, se később a büntetés-végrehajtásban.
#566 miért szerinted egy autista be fog menni szallora😀 a helyet hogy erdoben éljen sátorban egyedül ?
Maximum a melegedoben tudnám elképzelni pár órára.
Amúgy oké nyilván ez nem fog engem felmenteni de számomra ad egyfajta erkölcsi fölényt hogy igenis tehet róla a betegségem hogy ide jutottam.
Mert minél jobban utána olvasók annál jobban látom hogy ez határozott meg
Ez a tanulmány is nagyrészt stimmel ram.pl empátia hiánya,onvad nem ismerete stb
Igenis van összefüggés egyes elkövetett buncselekmenyek és az autizmus között és ezt nem csak én gondolom így te is láthatod!!
válasza:Mint mondtam, utcán élőkkel is foglalkoztam. Ez a sátorban élőket is jelenti.
Egyébként pedig nem kizárt, hogy lenne olyan az autista emberek között, aki bemenne. Nem egyformák.
Az önvádat itt büntetőjogi értelemben használta a cikk.
Az, hogy nem felülreprezentáltak, azt jelenti, hogy arányaiban nincs több autista a börtönben mint összességében a társadalomban. Vagyis hülyeség, hogy bűnelkövetésre predesztinálna az autizmusod. Legfeljebb a bűncselekmény jellege az, amire lehet némi hatással. De nem azokat a bűncselekményeket jelenti ez, amiket te elkövettél.
Minden, amit tettél, az önzésed és a részvétlenséged, nem pedig az autizmusod következménye. Az autisták is különbséget tudnak tenni jó és rossz között. Ahogy te is. És te a rosszat választottad. Egyszemélyben vagy érte felelős.
Nem beszélhetsz te semmiféle erkölcsi fölényről. Szádra sem veheted a szót. És fejezd be a neurotipikusokkal szembeni lekezelő viselkedést is. Neurodivergens és neurotipikus ember ugyanolyan értékű. Értem, hogy nem a neurodivergens emberekre szabott világban élünk, és ezt én is elfogadhatatlannak tartom. De ez nem jogosít fel téged a neurotipikusok lenézésére.
#568 ki mondta hogy lenezem őket?
Csak azt mondom ez a világ az O iranyitasuk alatt al ezért olyan törvényeket hozztak amik nekik jó.
De egy neurodivergens szemely számára lehet problémát jelentenek ezzek a szabályok és itt most nemcsak a Btk torvenyekre gondolok hanem a szociális normákra és az együttélés szabályaira .
Persze ezt egy speciális iskolában speciális oktatás mellet el lehet sajátítani most olvasók egy könyvet ezzel kapcsolatban Amerikában akár már 3 éves kortól elkezdik a speciális oktatást pont a viselkedési és tarsas funkciókra koncentrálva.
Gondolom nálunk is van Bp belvárosban ilyen de a falusi Magyarországon ahol felnőttem aligha.
Tönkre tették az életem azzal hogy nem vették észre ezt a nevelési tanacsadoban anno ez legalább akora traumat okozott nekem közvetve mint ha molesztaltak volna sőt nagyobbat.
Szüleim végülis nem hibáztak többször is elvittek mert mozgasproblemaim is voltak pl egyes gyakorlatokat óvodai tesi órán nemtudtam megcsinálni pl váltót karkorzes akor is vittek aztán suliban is az említett popsi markolaszas miatt.Iq szintem normális volt így hagytak a fenébe.szuleim se akartak jobban utána menni .
Az a baj itt vidéken semmit nemtudsz elintezni minden komolyabb vizsgalatra a fővárosba kell utazni és utána menni a dolgoknak.anyamek meg buszkesegi kérdést is csináltak ebből " márpedig az O gyereküknek semmi baja"
Csak ugye erre a büszkeségre gyakorlatilag ráment az életem.
Mert felnotkent ezt már nem lehet visszahozni főleg nem úgy hogy priuszos leszek ilyen vaddal ..
válasza:Szerintem inkább a pedagógusok felkészületlenségével van probléma, az ő képzésükön kellene változtatni, nem pedig szegregálni az autista gyerekeket.
Nem tudod eldönteni, mi a nagyobb trauma, mert nem éltél át mindent. Ebben nem lehet sorrendet felállítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!