Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?

Ezt a dolgot megbeszéltük már. Érezted a gátakat, különben nem titkolóztál volna.

A gyógyszer kérdést szerinted itt ki fogja tudni megválaszolni? Pszichiáterrel kell megbeszélned és ő beállítja a dózist. Ha nem jó, szólsz neki, és ad másikat. Nem pedig önkényesen elhagyod.

Ha segít neked a gyógyszer abban, hogy ne árts másoknak, akkor szedned kellene, én erre ennyit tudok mondani. Ez egy magánvélemény, nem vagyok orvos. Egyeztess vele.

Azt megint leszögezném, hogy a tény, hogy gyógyszerre szorulsz, nem mentesít a felelősség alól.

A pszichológus biztosan nem bíztat senkit arra, hogy pornót nézzen. Úgyhogy ezt itt buktad.

Az agressziód nem a társadalom problémája, hanem a tiéd, oldd meg, ahogy akarod, de nem árthatsz senkinek.

Senkit nem érdekel a boldogságod, pláne miután tönkretetted ennyi ember életét. Nem érdemelsz semmiféle nyugalmat meg boldogságot.

Rengeteg ember van, aki nem tudja, mi az élete értelme és mégsem válik bűnözővé. Tehát ez sem kifogás.

Senkit sem érdekel a szenvedésed, szenvedj magadnak kussban egy sarokban és megoldódik a probléma. Te ártottál másoknak, amihez nem volt jogod. És igen, azok a kisgyerekek szenvednek miattad, mert a hozzád hasonló rohadt elmék miatt van kereslet ezekre a felvételekre. Ha te meg a büdös fajtád nem léteznétek, több millió gyerek lenne boldogabb.

Ha autista lennél (de nem vagy), akkor a terápia meg a gyógyszeres kezelés segítene fejlődni. Mivel semmi közöd az autizmushoz, rajtad nem segítenek ezek.

Egyébként igen, vannak felhőtlenül boldog emberek. A gyerekek, akiknek tiszta a lelke, akik ártatlanok és soha nem ártanak másoknak sem. Te ezeket a boldog embereket teszed tönkre a puszta létezéseddel.

Kis hülye, ha autista lennél, akkor gyerekkorban diagnosztizálnak és kapsz bno kódot. Most sem kaptál autizmus diagnózist.

Egyébként a vidéki Magyarországon, 33 éve is lazán diagnosztizáltak autistákat, pl a tesómat is. Tehát nem, nem te születtél rossz országba.

Egyszerűen egy neveletlen, pofátlan paraszt vagy, az voltál gyerekként is. Büntetésként fogdosni más gyerekeket nem normális, de nem is autisztikus vonás. Vágod a fát magad alatt.

Azért engedtek át, mert semmi bajod sem volt, csak hülye voltál és az is maradtál.

Az a probléma többek között, hogy folyamatosan a saját nyomorodra panaszkodsz, és hiányolod a megértést, miközben te a legkevesebb megértést és együttérzést sem vagy hajlandó tanúsítani az emberek felé. Az írásaidból teljesen az jön le, hogy az ég adta világon más nem érdekel, csakis saját magad, a saját igényeid, kényelmed, “jogosultságaid”. Akkor is ha arra rámegy a másik ember élete. És ezt még kapcsolatnak mered nevezni.

Teljesen mindegy, hogy autista vagy vagy nem, ezt nem köteles tűrni a környezeted. Nem viselkedhetsz úgy, hogy folyamatosan másokat bánthatsz, nem építheted a magad boldogságát más nyomorúságára.

Folyamatosan lekezelően beszélsz a neurotipikus emberekről. Neurodivergensnek lenni nem szégyen, de nem is kiváltság. Valahogy ezt sem veszed tudomásul.

Nagyon jó lenne, ha felfognád, hogy gyerekek ezrei életének tönkretételéért felelsz, és erre nincs semmilyen mentség. Se a diagnózis hiánya, se a rendszer kétségtelen inkompetenciája, se a magányod. Ha egy csepp tisztesség van benned, a közelébe se mész egyetlen gyereknek se soha többé, semmilyen módon, a valóságban és az online térben sem. Amit tettél, megbocsáthatatlan. Nem tudsz mást tenni, mint elfogadni ezt a tényt. Nem várhatsz el, és nem is érdemelsz könyörületet vagy bocsánatot. Ezt te kerested magadnak, és együtt kell élned vele.