Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?

"Osszinten lehet azért nem éreztem ezt bűnnek mert az én helyzetemhez képest még egy szetmolesztalt lány helyzete is jobb.hissz neurotipikus és akármilyen trauma is éri képes a boldogságra én meg nem! és a fejem tetejére is alhatok akor se.

Olyanokat sajnáljak akik nálam jovval kevesebbet szenvedtek? És akiknek egyáltalán van esélye a normális életre? Miközben nekem sose volt."

Egyrészt, honnan tudod, hogy az áldozatok neurotipikusak-e? Én például szexuális abúzus áldozata vagyok és autista.

Másrészt nem, nem szenvedsz jobban, mint egy szexuálisan abuzált gyerek. De még ha szenvednél is annyira vagy jobban, akkor se jogosít fel se téged, se mást ez arra, hogy tönkretedd az életüket.

Látod, megint igazolod, amit írtam az előbb. Semmiféle megértés nincs benned. Csak a saját problémáid.

Azt, hogy egy másik ember mennyire boldog, te nem tudhatod, mert nem vagy a helyében. Nem minden az, aminek látszik. Te is azt írod, külsőre nem látszik rajtad, hogy boldogtalan vagy. Hát lehet, hogy máson sem.

A párod nem lelépett, hanem elmenekült egy bántalmazó kapcsolatból. Kérlek, ne fáraszd magad azzal, hogy elkezded magyarázni, miért nem volt az, mert ez a szakmám része. Megoldhatatlan helyzetbe ő került miattad gyerekként, mikor kénytelen volt elviselni a terrort, ha nem akart éhen halni.

Fogalmad nincs milyen egy kézzel születni, vagy bármilyen más fogyatékossággal, szóval ezt ne is ragozzuk inkább. Egy “szétmolesztált lány” élete tönkre lett téve. Nagyon tudatosnak és erősnek kell lennie ahhoz, hogy valaha normális élete legyen még. Hányinger, hogy egy olyan ember relativizálja a traumájukat, aki okozta azt. Mellesleg szétmolesztált lány se voltál még gondolom.

A neurotipikusok is ugyanúgy tudnak szenvedni. Neurotipikus még nem volt beteg, nem lett öngyilkos? Őket is tönkre lehet tenni annyira, hogy élni se akarjanak. Például azzal, hogy egy pedofil behálózza és rendszeresen megerőszakolja őket.

Teljesen mindegy, hogy bűnnek érzed-e. El lett magyarázva, hogy bűn. Az is, hogy miért. Nincs értelme arra hivatkoznod, hogy nem érted az érzelmeket. Most már csak unatkozol, és ugyanazokat a köröket futod. Nem is értem, miért jó neked ide visszajárni, ahol mindenkitől azt hallgatod, hogy utolsó alak vagy, elfogadhatatlan bűnökkel. Komolyan, miért jó ez neked?

"Hát bocsi de én ezt nemtudom aterezni mert sokkal nagyobb problemaim vannak.

mint az ilyesmi nekem ez nagy semmi.

Persze tudom hogy teljesen egészséges szemmel ezt mások máshogy látják.nekik van lehetőségük ilyen apróságokkal foglalkozni."

De ezek egyáltalán nem apróságok. Egy életre meg tud nyomorítani embereket egy hozzád hasonló.

Honnan tudod, hogy ki az egészséges, és ki nem? Nem tudhatod, milyen volt annak az embernek az élete, lehet, hogy amit te apróságnak nevezel, az nekik igenis nagy trauma.

Ha vágysz az emberi kapcsolatokra, akkor először is le kellene állnod azzal, hogy tönkreteszed a körülötted élők életét. Bár őszintén szólva az előzmények ismeretében inkább azt javasolnám, hogy messze kerülj el minden embert, mert veszélyben vannak a környezetedben.

Ez már provokáció amit csinálsz. Nem vagy benne a másik agyában, nem tudhatod, hogy mennyire boldog. Mindemellett igen, akkor is lehet mást sajnálni, ha nekünk nehezebb az életünk, mint az övé.

Egyszerűen felfoghatatlan, hogy “kis kellemetlenségnek” nevezel traumákat. Nem tudod a saját életeddel összehasonlítani másokét. Nem tudhatod, mi van az ő lelkükben. A neurotipikusok se tudják.