Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?

De én tényleg nem értem, mit kell még ezen ragozni, 13 évessel szexeltél. Ne hazudd az ellenkezőjét, ez történt. Akárhogy adod az ártatlant, nem fogsz mentségeket találni. Ezek kislányok, értetlenek, naivak, nem értik ezeknek a dolgoknak a véglegességét. Kihasználtad őket, azokat is, akikkel “csak” beszélgettél. Barátkozásnak meg szerinted mit lehet nevezni egy felnőtt meg egy kilenc éves között? Ezek abszurd dolgok, ilyen nincs.

Semmiféle részvét nincsen benned a gyermekpornográfia áldozatai iránt, ha lenne, nem szereztél volna meg ilyen képeket, illetve nem élvezkedtél volna rajtuk. A gyermekpornográfia minden egyes áldozata a te áldozatod is, mivel haszonélvezője voltál a szenvedéseiknek. Az ilyenek, mint te tartják fenn az iparágat, a hozzád hasonlók igényeinek kielégítése céljából készülnek a képek. Szóval közvetve rajtuk is erőszakot követtél el.

Azt, hogy alkalmazzák-e a te esetedben a második bekezdést, majd eldönti a bíró a szakvélemény alapján. Nem számít, hogy szerinted mi van. Nem “ennyi”, hanem egy összetett szakmai kérdés. Elmagyaráztam elégszer, többször nem fogom.

Megint hallucinálsz, mi az, hogy a párod nem szenvedett? Elmondtad, hogy többször nagyon durván “elvetetted a sulykot” (vagyis megverted), hogy elkezdődött az eljárás “családon belüli erőszak” miatt (ez kapcsolati erőszak néven bűncselekmény), csak a párod tisztázott (félelmében), elmondtad, hogy tudatosan “férfidominancián alapuló” kapcsolatot akartál. Nem tagadtad, hogy miattad menekült el az országból is. Nem ment volna el, ha boldog lett volna. Nem váltatok el békésen, mert azt is elmondtad, hogy utána azon gondolkodtál, hogy “véglegesen ártasz” neki (megölöd), de “kegyelmet gyakoroltál” (ezt a kifejezést használtad). Később tönkre akartad tenni a bimbózó kapcsolatát.

Gondolsz amit akarsz, csakhogy te szíved szerint tennél is, de te most az eljárás miatt nem mersz.

Nyilván nem bűn, amit nem teszünk meg, de azért ne mondd már, hogy békésen váltatok el, ha közben ilyenek voltak. Aki saját bevallása szerint is többször “nagyon durván” elveti a sulykot és agressziókezelési problémákkal küzd, annak hadd ne higgyem már el, hogy békésen vált el, miközben ilyen gondolatok voltak a háttérben. Soha nem tudtad, és nem is törekedtél visszafogni az indulataidat, nem hiszem, hogy pont a szakításkor sikerült volna. Aki ismeri a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját, pontosan tudja, hogy a szakítás és az azt követő időszak a legveszélyesebb az áldozatra nézve. Ne gyere azzal, hogy ez előítélet. Ez egy irányadó szabály az áldozatvédelemben, erre épül a védett házak intézménye is. Nevezzük nevén a gyereket, ez egy bántalmazó kapcsolat volt, annak minden jellegzetességével. Szóval nem hiszem el, hogy békésen váltatok el.

Milyen igazságügyi szakértőnek? A pszichológusnak? Mondtam már, hogy nem az ő szakvéleménye számít.

Egy diagnózis felszabadító tud lenni, de te ugyanaz az ember maradtál. Senkivel nem fogod elhitetni, hogy most varázsütésre megváltozott minden. A múltban a bűneidet elkövetted, és helyrehozhatatlanok. Maximálisan felelős vagy mindenért, diagnózis mellett és anélkül is. Az egyetlen lehetőséged a “jó útra” a felelősségvállalás, a vezeklés, és annak elfogadása, hogy senki nem köteles megbocsátani neked. De te csak a kibúvókat keresed.

Miben hibásak ezek az emberek? Csakis te vagy a hibás. Vállalnod kell.

A Gyámhatóság szakmailag leszerepelt. Mint mondtam, szociális végzettségem is van, és jelenleg is ebben dolgozom.

“Valamilyen szinten” hibáztál? Hát igen, valamilyen szinten, egy olyan magas szinten, ami mindenki más felelősségét kizárja.

A diagnózis csak magánúton drága.

Nem túlzás, hogy bántalmazó kapcsolat volt, mert erőszak volt benne. Egyébként amit leírsz, hogy “más elképzelésem volt a férfi női szerepekrol és a parkapcsolatrol” éppenséggel a bántalmazó kapcsolat egy formája. Ahogy az is, hogy terhességre kényszerítetted. A te elképzelésed a párkapcsolatról az volt (és gondolom most is az), hogy az asszonynak kuss a neve, és minden legyen úgy, ahogy te akarod. Mert ha nem, jön a hiszti és a terror.

Az is erre utal, hogy egy nyertes-győztes helyzetként értelmezed a szakítást. És az is, hogy bosszút akartál állni, nem is akárhogyan.

Az igazságos bánásmód a bíróság részéről az lenne, ha letöltendőt kapnál.