Mit tudok kezdeni anyámmal? 17/F

41

Udvariaskodással nem lehet hatni senkire!

Képzeld el ha ez így menne mondjuk egy hadseregben!

A kérdező állapota nem túl szép, mondhatni aljas és gyenge saját magával szemben is!

Innentől a megoldás sem lesz egy habostorta!

Ha pedig már Istennél tartunk...

Nem azért kapta a kérdező sem az életét, hogy hitvány módon eldobja!

Vagy idézzem Babitstól?

Hogy "Ember küzdj és bízva bízzál?"

Ezt húztam érettségin is anno...

Biztos véletlen volt...

Vagy Madách bocs!

Már 23 éve volt, nem múlthónapba...

Egyébként sem értem, ha a kérdező saját magán sem tud segíteni, akkor mit cseszteti az anyukáját?

Miért diagnosztizálja stb?

Miért költi a pénzét piára meg drogra?

Most 17 éves és nem látja be még azt sem, hogy ha az anyjának nagyon elege lesz belőle akkor egy év múlva simán repülhet az utcára vagy ahova akar!

Itt az lesz a kérdés melyikőjüknek lesz erősebb életösztöne!

Szóval ideje lenne kicsit előregondolkodni, vagy majd az élet megleckéztet!

Ha nem voltál még fedél nélkül, megtudod milyen

(én voltam az is hét hónapig).

Egy kölcsön kocsiba laktam egy tóparton csömörön!

Onnan jártam be háromműszakozni a gyárba...

41es, mert ki akarna ilyen gyereket mint a kérdező? Csak a baj van vele, de nem baj már csak egy év és mehet szétinni az agyát a híd alá.

Ha az én gyerekem lenne ilyen már öngyilkos lettem volna miatta, akkora szégyen.

42, Írtam egy hosszú üzenetet neked, de kitörlődött. Az előtte lévőknek (kétpipás) nem írok, ő reménytelen, és már nem is érdekel.

Sajnos már nem tudom úgy leírni, nem is fogom olyan hosszan, helyette csak válaszolok a kérdésedre.

Én akarnék ilyen gyereket, mint a kérdező!!! Vicc nélkül írom! De akkor biztosítanám is azokat a feltételeket, szabályrendszert amiben érzelmileg biztonságban érzi magát, kényelmesen tud benne "mozogni". (Alapot, tájékozódást ad.)

Költői a kérdés Okostojás, kinek van nagyobb felelőssége: A szülőnek, aki egy instabil kapcsolatban, felelőtlenül, önzőségből...stb, gyermeket hoz a világra, vagy a gyermeknek aki nem kapta meg azokat a feltételeket amik kellettek volna az egészséges felnőttéváláshoz és éppen ezek miatt csak a szüleitől kapott mintát tükrözi vissza, és szenved a felelősségvállalás hiányától?!. Nem mindenki tud győztesen kijönni egy-egy traumatikus helyzetből, akkor nem lenne ilyen sok leamortizált, meg öngyi ember. Nincs értelme senkit számonkérni. Egy adott szituáció van, amiből a lehető legjobbat kell kihozni.

A szégyen itt igazából az, ahogy

te apaként állnál a gyermekedhez. Viccen kívül, bántás nélkül, veled sem terveznék kapcsolatot, és inkább maradok gyermek nélkül, egyedül. Tudod miért? Mert a gyermeknevelés feladat, munka, időt, energiát lekötöttséget igényel, legalább 15-20 évre. Konkrétan egy komoly szolgálat, ha ebben a mai rothadó világban egészséges gyermeket szeretnénk nevelni. És még úgy is hogy megfeszülsz, lesz problémád a gyermekeddel (el fogod magadban küldeni olykor melegebb éghajlatra), mert át kell esni bizonyos lépcsőfokokon, amihez kell a kreatív problémamegoldás!!! szereted, magadban elküldöd, de képes vagy szeretni, akkor is ha épp valamit nem engedsz meg. És akár milyen durci lesz, ő ezt érezni fogja és szüksége van erre a szeretetre és persze neked is, hogy kibírd a "balhésabb időszakokat". :D Ennyivel nem lehet elintézni, hogy te magad, édesapaként öngyilkos leszel. :O Sajnos nagyon, de nagyon kevesen vannak gyermeknevelésre alkalmas férfiak, rengeteg egyedülálló édesanya van (sokan erejükön felül teljesítenek), mindazért, mert a kedves apukának az "öngyilkosságban" kimerül a kreatív problémamegoldó képessége szinte bármilyen témánál, sokan már az elején lelépnek. Sajnálatos. A hibát valahol az oktatási rendszerben látom, és abban, hogy nincs egy kiépített, jól működő szociális hálózat, ami ilyen helyzetekben valós segítséget nyújt a 17 évesnek is, és az apukának, elakadt embereknek is. Szóval ebben a sztoriban senki sem hibáztatható, pláne nem a 17 éves, ahogy írtam, megtörtént ebből kell a.legjobbat kihozni. Ettől felelőssége ugyanúgy van, de az már nem az én felelősségem. Én csak segíteni tudom abban, hogy jó döntést hozzon. Ehhez meg semmi szükség degradáló szavakra.

1. Illetve értő olvasás, pozitív hozzáállás az embertársadhoz, nem tudom mennyire kerülte el a figyelmedet, de nem a híd alá, hanem az apjához szeretne költözni. Életösztönből keresi még a kapaszkodót. Miért is "küldöd a híd alá"? (Kreatív problémamegoldó-képesség)

2.Valamint ott van, nem szeretne otthon veszekedést, elege van a helyzetből, de amíg otthon van ez sajnos nem fog változni (környezeti hatások), akkor kívülállóként te mit is kérsz számon?

3. Te tudatában vagy annak, hogy amit a 42-es hozzászólasodban írtál, azzal elsősegíted az ő öngyilkosságát? És a szomorú, hogy neked csak egy "meccs" ellenem, melyikünk tud nagyobbat "mondani", de neki meg az élete. Ez neked így átjön??, hogy attól, hogy nem látod, ő is egy érző ember, problémákkal, krízishelyzetben??? Nem kell rá válaszolni, csak nagyon kérlek máskor gondolj erre is, mielőtt ilyen súlyú mondatokat írsz.

Ha már nem sikerült elküldenem az előző levelem leírok egy rövid sztorit:

Valamelyik évben egy bizonyos oldalon megláttam egy kissrácot, akinek elég sok öngyis videója volt. Nagyon úgy tűnt, hogy megteszi azt a lépést, amiről burkoltan a videóiban beszélt. Szerintem kivétel nélkül minden ember értékes a tetteitől függetlenül, csak néhányunknak valahol kisiklott (az élete), amik aztán meghatározzák a (negatív) tetteit, és eszembe nem jutott volna negatív szrságokat kommentelni a videói alá. Egyszer már nem bírtam nézni a videóit, rákerestem egy másik platformon, és írtam neki egy hosszú levelet. Nagyon jól esett neki, azóta is követem, és jó látni, hogy bár ő is harcol a démonjaival, de nem adta fel, és biztos vagyok abban, hogy ehhez az én levelem is hozzátett egy minimálisat legalább. Nekem igenis fontos az emberélet, és felelősséget érzek a környezetem iránt, ha valakit bajban látok, megpróbálok neki segíteni, és jó érzéssel tölt el, hogy az a kissrác azóta is él, és azért vannak örömei is. Ha te nem így látod, akkor azt gondolom, hogy az értékek el vannak valahol tolódva, és más síkon mozgunk, nincs is igazán miről beszélnünk. Sajnálom, hogy nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni egy ilyen helyzettel, mert nem kaptak erre sem mintát. (Gondolok itt arra, iskolákban tanítani kéne, de semmi ilyet nem kaptunk. A felvilágosító óra, és a iskolapszichológus önmagában kevés.)

Bocsi ha esetleg vannak benne elírások, telóról voltam.

És igen, egyébként amíg működnének a felállított szabályok, én befogadnám a kérdezőt. Nem egy elveszett eset, azért mert vannak problémái. Minden csak gondolkodás/hozzáállás kérdése. Írom ezt úgy, hogy láttam már "csodát". Létezik. :)

42-45: Most látom, kicsit félreérthető, amit írtam. A "reménytelen"-t úgy értem, hogy valószínűleg nem fogunk egy álláspontra jutni, szerintem nem lehet így hozzáállni (ismeretlenül meg végképpnem) ahhoz aki segítséget kér. Pár kedves szón kívül nem tudsz neki mit tanácsolni, nem ismeritek egymást, nem vagytok semmilyen viszonyban, így a "na majd én apád leszek, t*kardjál a seregbe, mert csak egy unatkozó drogozó tini vagy, jobban ismerem a családi helyzeted mint te" stílussal nem lehet a másikhoz állni. De pl. leirod az eseted, egy tanulságot ennyi. Nem kell lehúzni meg negatívan megbélyegezni a másikat, mert épp krízishelyzetben van, és egyelőre nem találja a jó megoldást, csak a "megoldást", miért? Azt meg hogy ő hogyan vélekedik a saját anyukájáról, hagyjuk már meg neki. A másik,meg amúgy sem ismered az anyukáját. Nem érzékeled, hogy ezzel átlépsz ismeretlenül egy határt, és nem hat pozitívan a címzettre? Mi a cél? Segítek, vagy az igazam után teperek, végül mindketten vesztesen jöttök ki, mert nincs megértés, elbeszéltek egymás mellett. Nem értem, de erre írtam, hogy már nem is érdekel.

Az elismerendő, és mindenképpen értékelendő!!!, hogy nehéz helyzetből talpra tudtál állni!!!. Gratulálok hozzá, szívből! És ezután se add fel!! Én még a kommunikációmon finomítanék a helyedben, mert azt hiszem értem mit szeretnél írni, csak szerintem (nekem úgy jön át), hogy a tálalás nem jó, amiről írtam fentebb.