Szerintetek mégis mit tudok anyámmal kezdeni? Most nagyon messzire ment…

Szóval, 19 vagyok, most érettségizem, szeretnék másik városba egyetemre menni, főleg anyám miatt.

A barátommal 7 hónapja vagyunk együtt, és nagyon jó kapcsolat, de nyilván nem akartam bemutatni a szüleimnek, mert tudtam, hogy anyám nagyon durva lesz…

Szóval ma délután a barátom megcsókolt egy fagyizóban, és tippem szerint valamelyik szomszédunk, vagy valamelyik néni akinél anyám takarít megláthatta, mert mikor hazaértem, ez fogadott: (elnézést a szóhasználatért, idézek.)

“Drága lányom, sikerült magad megk.ratni a (családnév) fiúval? Ugye tudod, hogy abból a g.ciből 9 hónap múlva unoka lesz? És amúgy is, pont annak f.sznak a fiával? Hát ennyi nincs benned?”

Erre csak annyit mondtam, hogy “Már feltalálták a gumit” és annyiban hagytam, de már nem tudom mit csináljak. Ezek után tuti, hogy folyamatosan azon fog munkálkodni, hogy szétmenjünk. Egyébként a barátom apjával nincsen semmi baj, csak “Budapesten dolgozik irodában” és ez anyámék szemében munkakerülés, és felvágás egyben (?)… Az a durva, hogy nem falun lakunk, hanem Bp agglomeráció… Majdnem mindennel kapcsolatban ez a véleménye, vagy valami hasonló, és elég proli sajnos… apám meg igazából leszarja mi van otthon, ha lehet egy tippem akkor rendesen csalja is anyut (bár megértem)… A barátom apukája felajánlotta, hogy költözzek oda az egyetemig. Mert egyébként is mind a ketten Szegedre szeretnénk menni, és akkor “hozzászoknának”, de azért őszintén én még minden szempontból korainak tartom az összeköltözésünket, de más megoldást nem igazán látok arra, hogy ne kelljen napi szinten anyámmal veszekedni. És már így is kb az éjszakák felét ott töltöm (anyám szerint k.rválkodok…), a barátomnak amúgy végtelen cuki szülei vannak, sokkal több kedvességet kaptam tőlük ez alatt a 7 hónap alatt, mint anyámtól valaha…