A szülőt kinek kell gondozni?

"Nem kár, hogy 2024-ben eljutottunk oda, hogy egy szülő azt kapja vissza, amit adott, épp ideje volt."

Ez sajnos tévedés. Nem egy semmirevaló, érdemtelen szülőt gondoz kötelességtudatból és/vagy haszonszerzés reményében a gyereke és a szeretetre méltó szülőtől is elfordulhat az önző gyerekeke. A gyerekekre nem csak a szülői nevelés hat, hanem a környezet és ma már az online világ is erősen befolyásoló tényező. Ide sorolhatók még a drogok, alkohol, stb. Vajon tényleg megérdemli az az idős nagyszülő a halált, akit a saját unokája tesz el láb alól a nyugdíjáért? Persze, ez egy szélsőség, de én sajnos úgy látom, egyre követelődzőbbek a fiatalok. Nem ritka, amikor odavágják, nem ők akartak megszületni, ha meg már megszülettek, kutya kötelessége a szülőnek segíteni pl a lakáshoz jutáshoz. Megnézném én azt az átlag magyar szülőt, mennyit tudott félretenni az öregkorára, ápolására, ha aktív korában a gyereke lakhatását is támogatta.

Jelenleg az egyetlen, akit ápolás terhel, az a férje, ugyanis ő lakik vele egy háztartásban, és ha gondatlanság/elhanyagolás miatt meghal a keresztanyád, azt rajta kérik számon, mert ő bizonyíthatóan tudott az állapotáról. Fizikailag senki nem köteles ápolni.

Egyébként privátban megírtad, hogy az unokatestvéreidnek kisgyerekei vannak, meg külföldön élnek. Nem értem, így milyen ápolást szeretnél, azt mondod, vidzi oda a 2 évest magával az egyik lánya, mert nincs hova tenni és így nem tud segíteni, nem értelek, ha megoldva a gyerekfelügyelet, hova rakják őket, míg gondozzák a szülőt?

#25

Mondjuk nem kellene szociálisan érzéketlen kormányra szavazni, akit a gazdagokon kívül más nem érdekel.

De a legtöbb idős pont rájuk szavaz.

Most akkor mi kell még?

A fiatalok nem kapnak támogatást az államtól, csak a gazdagok és a felelőtlen gyerekvállalók.

Akkor lassan nyugdíjat se fog kapni, aki ma fiatal, de még a szüleit is tartsa el, meg dolgozzon 2 munkahelyen, mi?

Az a baj most is azok járnak jól, akik veszik fel a gyerek után a pénzt, de mire megöregednek majd még a gyerekeiken akarnak élősködni is.

Mindenkinek egy élete van!

33-as, értelek, megértelek, de akkor szerinted mi a megoldás, ha lerobban egy szülő?

Pl. az én idős szüleim abba a generációba tartoznak, akiknek evidencia, hogy a gyerekeik kötelessége a gondozás, ha lesz rá idő/pénz, ha nem. Ők elutasítják pl. az idősötthonnak még a gondolatát is. Én már másképp gondolkozom, pedig vannak gyerekeim. Nem akarom őket azzal terhelni, hogy gondozni kelljen majd engem, igaz így az is előfordulhat, hogy fel kell élnem a vagyont, amit megörökölhetnének.

Azért magától értetődő a mostani idős generációnak, hogy a fiatalnak gondoznia kell az időset, mert mikor ők voltak fiatalok az idősek meghaltak még az előtt, hogy gondozni kellett volna őket.

Aki már gondozta idős hozzátartozóját, vagy látta, hogy mit tesz az az emberrel, az nem kíván olyan sorsot a gyerekének. (Én 14 évesen pl láttam, hogy anyám hogy készül ki fizikailag és mentálisan is mamám gondozásától.)

"de akkor szerinted mi a megoldás, ha lerobban egy szülő"

Elfogadni, hogy a szülő döntése és felelőssége, ha nem kell neki a gyerek által felajánlott lehetőség, pl. otthon. Akkor oldja meg egyedül.

Nyilván ezt könnyű leírni, de ez a megoldás, nem az, hogy majd a gyerek adja fel az életét, saját családját, hogy a szülőjét ápolja.

Egy dolog, hogy alapvetően annak a feladata lenne, akivel él...

De nálunk ott a sógornőm, az öcsém felesége. Az öcsém dolgozott hogy a gyerekeiket etetni tudják akkor is, amikor a felésége már nem tudott dolgozni. Én olyan helyzetben voltam, hogy meg tudtam oldani, hogy mellette vagyok és úgy dolgozom. Kötelességem lett volna? Nem.

Most anyósom robbant le hirtelen, anyukám közben özvegy lett, egyedül volt nagyon, adta magát (10 év van köztünk papíron, aktivitásban meg harminc...), hogy anyóst kiköltöztettük a panelból anyuoz. Egyébként is jóban voltak, mindkettőnek jót tesz, mi meg naponta megyünk hozzájuk (pár perces út).

De anyukám ápolta anno az ikertestvét, pedig volt férj, gyerekek, és még a nagymamám, a beteg anyukája is élt. Így oldották meg, mert akkor nekik ez volt a jó.

Szóval kb mindegy, kinek a kötelessaége, azért egy normális család ezt meg tudja oldani. Ha most a húgom vagy az öcsém beteg lenne, bármelyiket vállalnám, pedig mindkettőnek van újra társa és felnőtt gyerekeik vannak.

A szakembereknek, NEM a gyerekének, unokájának, házastársának.

Ha nincs rá pénz, az szarügy, de az sem jobb, amikor a család egyik tagja felmnodja a melóhelyét és 0-24 anyukával tököl. Pelenkázza, eteti, sorolhatnám, és élete mellette semmi.

Végigcsináltuk nagyapámmal, megmondtam apámnak, hogy elkezdhet gyűjteni otthonra vagy háziápoló szolgálatra, mert én nem fogom őt idős korában gondozni.

Mondjuk már okafogyott, mert 1200 km-re élek.

De ismerősöm majd 10 éven át ápolta a lerobbant anyját, tönkrement a házassága, semmilyen kapcsolata nincs az unokákkal. Nagyon megérte.

És nem, senkinek sem KÖTELESSÉGE a saját egészsége kárára gondozni bárkit, erre vannak az otthonok.

Ha anyka-apuka kijelenti, "ő márpedig nem megy otthonba", akkor majd megoldja szépen magának.

Nagyapám is ezt mondodgatta, végülis apám meg én is tönkrementünk mire apám végre összeszedte a tökeit is közölte vele: akkor ő intézi az otthont és nincs ellenkezés.

Én majdnem évet ismételtem olyan szar átlagom lett, apám több, mint húszkilót fogyott, emellett sokszor napokon át semmit nem aludtunk, de legalább egy merő stressz volt az életünk.

Ezt nem és senkitől nem várható el. A törvénykezésben SINCS olyan passzus, hogy gondozd a másikat a saját életminőséged kárára.