Szerintetek kinek a feladata lenne gondozni, felügyelni az édesanyját?

Annak, aki vállalja. Szerintem nincs ilyen, hogy a lányának vagy a fiának kell gondozni.

Nyilván úgy lenne igazságos, és a szülőnek is az esne jobban, ha felváltva mindkét gyermeke "igényt tartana" a szülőjere, és annak gondozasara, de a való életben ritkán van ez így.

Jól értem, hogy több éve együtt vagytok, de nem éltek együtt, hanem a párod az édesanyjával, akit gondoz, te meg valahol máshol?

Mert ha együtt laknátok, akkor együtt kellene megbeszélnetek, elbírja-e az anyóst a kapcsolatotok, vagy megengedhettek-e magatoknak ápolónőt, ilyesmi. Így viszont szerintem az egésznek olyan szaga van, hogy nem csak a nővérre vagy féltékeny, hanem anyukára is, amiért a fia inkább vele foglalkozik, minthogy veled építené a jövőtöket.

A leírás szerint mellette utaztál - vagyis autót vezetni képes? Ha igen, akkor nem hiszem, hogy annyira le lenne épülve. Miben merül ki az ő ápolása?

Hogy a kérdésre válaszoljak, senkinek nem a "kötelezettsége", közös megegyezés alapján kellene dönteni. Egyébként az én családomban volt egy nagypapa és egy nagymama is, akit a szüleim magukhoz költöztettek, de rövid időn belül belátták, hogy se energiájuk, se hozzáértésük nincs az idősgondozáshoz, és maradt az otthon, rendszeres (legalább heti) látogatással.

"azt mondta szerinte egy asszonyt a lányának kellene gondozni."

És mert miért? Talán mert nem farka van?

Közös feladatuk megoldani.

igen, főnökasszonynak van igaza, a nő dolga a gyereknevelés, mosás, főzés, háztartásban megrohadás, a férfié meg... amit akar.

hát nem, és nézd, ha a néni mondjuk demens meg depressziós (tippelek mert nem írtad, de elfelejt és halni akar), akkor én totál megértem a lányát, amiért lelépett. persze, szereti az anyját, biztos, de nem kell mindig mártírkodni meg tönkremenni a nagy szeretetbe. párt akart, gyereket, családot, természetes hogy megy a maga útján.

itt leginkább neked és a te párodnak kell dönteni, neki, hogy akar-e normális életet élni, és megszervezi-e a nővérével a néni ápolását (otthonban vagy 24 órás háziápolóval, amit meg lehet oldani), meg neked, hogy akarsz-e valódi életet, társat, vagy elég, ha sokadlagos tényező leszel egy férfi életében, akinek annyi az élete, hogy gondozza az anyját.

lehet hogy kegyetlennek hangzok, de amikor a nagyszüleim már magatehetetlenek voltak, de még nem technikailag lélegeztetve, hónapok óta értelem nélkül feküdtek, akkor apám végre engedett, és felvett egy ápolót melléjük. mert addig persze anyámnak kellett gondoznia az anyósáékat. és tökre szr embernek érezte magát, hogy nem akarja tovább csinálni. és akkor jött ez a hatvanas, ősz, tapasztalt, erős nő, aki anyja lett anyja helyett az anyánknak, megfogta a kezét, és annyit mondott neki, hogy jegyezze meg, mint egy mantrát, és mondja el magának: "az első mindig én vagyok, mert az én jól-létemtől, biztonságomtól függ mindenki más, a második a gyerekem, mert ő a jövő, és csak a harmadik az én anyám, akinek már befejeződött a feladata ezen a földön." pont. ennyi. gondolkozz el rajta, emészd meg. idő kell hozzá.

Nem tudjuk hány éves a “néni” - lehet akár 48 is - és azon kívül, hogy nyilván depresszióból fakad a halni akarása, más bajról nem tudunk. (Még az is lehet, hogy szerelmi bánata volt/van)

Autót vezet, ellátja önmagát, még talán a pasidat is, szóval én nem gondolom, hogy olyan emberfeletti feladat a “gondozása”.

És igen, ha házigondozásról beszélünk, az nem csak a lánygyerek dolga, hanem a fiúé is! ... de mindenki jobban jár, a “néni” is, ha szakember végzi.

Egy biztos, neked ezzel semmi dolgod nincs, még a menye sem vagy!