50-60 közöttiek! Milyen érzés a szülőket gondozni, házat ellátni, miközben a gyereketek Pesten vagy külföldön él?

Milyen kis naív vagy, hogy azt hiszed, hogy képes lennél ellátni egyedül mindkét szülődet, majd ha tenyleg kelleni fog. :)

A "volt egyszer egy szívrohama" meg hogy "cukorbeteg" nem ok a teljes ellátásra. Magukról tudnak gondoskodni.

De majd ha lesz is valami, ami ok lenne, légy megnyugodva, nem fog menni. Persze rövid ideig tartható, de akkor a te idegeid, egészséged meg életed fog rámenni. Főleg ha majd a demencia is befigyel.

Nagyon szeretem a szuleimet, de elnem kell a sajat eletemet. Nem maradhattam otthon egy olyan varosban, ahol alig van munkalehetoseg, csak azert, mert majd egyszer valamikor 20-30 ev mulva apolnom kell oket.

Na meg a 2-es tokeletesen leirja, nem olyan egyszeru az apolas.

#5, nem. Eszedbe ne jusson. Vannak takarítók és kertészek, akik mindezt megcsinálják pénzért. Te annyiban tudsz segíteni - ha nekik kicsi a nyugdíjuk -, hogy anyagilag segíted őket.

És most menj, és éld a saját életedet :)

Elöször is, egész biztos, hogy ezt a kérdést NEM egy 24 éves lány írta ki, hanem egy önzö szülö/nagyszülö!

A szülök gondozását megfelelö szakemberekre kell bízni, a takarításra szintén felfogadni valakit.

Ha a gyerek/unoka feladja az életét, és a szülökkel/nagyszülökkel van elfoglalva, akkor miböl fog megélni? Ugyanis egyetlen munkahely sem tolerálja, ha nem dolgozik valaki rendesen, meg ha valaki évekig kiesik, utána visszakerülni a megfelelö munkakörbe gyakorlatilag lehetetlen.

A szülök meg kezeltessék a betegségeiket, váltsanak életmódot, ne pedig a gyerekre akarják tolni a felelöséget.

És NEM, az unoka NEM TARTOZIK AZZAL, hogy pucolja az ablakukat és lenyirja a füvet, ezt máshogy kell megoldani.

Mellékesen 50-60 évesen még egyáltalán nem annyira elesett valaki, hogy segítségre szorulna a mindennapokban.

Én 66 éves vagyok, eszembe sem jutna a gyerekeimet terhelni ilyenekkel, igaz, hogy normál életmódot folytatok, inkább én segítek nekik, ha pl. költöznek a takarításban, stb.

Emellett, ha netán egyszer - majd kb 15-20 év múlva problémás lenne egyedül elrendezni a tennivalóimat, akkor vagy felfogadok valakit segítségnek, vagy beköltözök egy otthonba, de a gyerekeim/unokáim életét nem teszem tönkre önzésböl!

61 éves vagyok, simán megmosom az ablakokat. Nem egy nap alatt, mint 30 évvel ezelőtt, hanem lassabban, de elkészül. És ha nincs kedvem megmosni, akkor úgy marad. Már régóta nem érdekel az, hogy "mit szól hozzá a szomszéd".

De hogy a gyerekeimet rángassam ide ablakot mosni, azt nem.

Igen, ez önzőség.