Van olyan aki alig látja a szüleit, mert pl. Külföldön él? Féltek attól h meghalnak, úgy hogy alig találkoztok?

Őszinte részvétem!

Én kb évi 1x látom a szüleimet. Soha nem veszítettem el senkit így nem tudom milyen, ha egy szerettem meghal. Gondoltam rá, hogy én miképpen dolgoznám fel, gyászolnám a szüleimet, így hogy messze is vagyunk egymástól. Őszintén nem tudom, úgy gondolom, hogy képes leszek megbirkózni vele, de ez majd remélem minél később derül ki.

Amit leírsz, én mindig arra mondom, hogy nincs az a pénz amiért megbetegítsem magamat. Nap mint nap látom a krumpliszedőket, az idénymunkásokat a földeken, értem azt, hogy nyelvtudás híján ezaz egy munka maradt számukra, de őszintén nem éri meg ezért a pénzért évek múlva megnyomorodni és távol lenni feleségtől, gyerekektől, szülőktől.

Ha úgy érzed, hogy ez számodra nem élet akkor ne így csináld, keress jobb lehetőséget, ha a szüleiddel, családoddal akarsz lenni mert lehet, hogy máskor késő lenne, akkor keress erre is egy jobb lehetőséget, de nem éri meg a munka miatt örökre megnyomorítanod magadat akár lelkileg vagy fizikailag.

Külföldön élünk. Évi kb. 2 hetet a szülőknél töltünk meg ált ők is két hetet itt.

Igazából ha otthon laknánk se hiszem, hogy sokkal többet lógnánk egymáson.

Mármint szeretjük egymást stb. De mindenki éli a maga életét.