Megbocsátottátok miután bántottak a szüleid, ha igen hogyan?

Jézusom, eszembe nem jutna csak azért felújítani a kapcsolatot anyámmal, hogy a gyerekeim ismerjék. Majd olvas elrettentő példát a neten vagy mesélek neki róla. Nem még odacipelem ahhoz az emberhez, aki tönkretette a gyerekkoromat! Az ilyen nem szülő és nem nagyszülő.

Neked tényleg nem közömbös, inkább ragaszkodsz hozzá.

"De ezért nem engedni hogy mamája legyen a gyerekednek( én imádtam a mamám aki elvileg szar anya volt)csak mert te nem szereted az anyõsod vagy anyád ez önzőség tőled"

Van másik nagymamája is.

De gyerekek milliói nőnek fel nagyszülők nélkül is, és nem lesznek lelkisérültek.

Nem is tudhattad, milyenek lesznek a gyerekkel, még meg se született, mikor már felvetted a kapcsolatot ve, mert nem bírod elfogadni, hogy nem szeretnek és bántottak, csak a gyerekeidre fogod az egrszet.

a 14 és a 18 komment az enyém...

Ha szar lenne nagymamának, akkor nyilván felügyelet nélkül sem engedném oda a gyerekeimet.

Nekem a papám volt alkoholista míg apám gyerek volt. részegen verte, nem kicsit, nagyon... apámnak pokoli gyerekkora volt mellette. mama minden alkalommal végignézte. ha közbeszólt, ő is kapott. Emellett játékgépezett is, szóval nagy szegénységben éltek.

Ennek ellenére mire én lettem, ő totál megváltozott. Imádtam gyerekként náluk nyaralni. Hónapokat töltöttem náluk, iszonyú jó emlékeim vannak.

Szóval ez a szülőnek szar volt, akkor nagyszülőnek is az lesz elmélet nálunk duplán megdőlt.

Ne haragudj, 25-ös, de neked tényleg pszichológusra van szükséged, ha rendben valónak találod azt, hogy egy alkoholista, a gyerekét és feleségét verő emberrel a gyereke tartja a kapcsolatot valamiféle pszichés kényszer miatt és megengedik neki az unokázást.

De igazából te is viszed tovább a mintát, azt csinálod, mint a szüleid, és észre sem veszed. Te is ugyanúgy tartod a kapcsolatot, a frsncokat a gyerekek miatt, ez neked egy pszichés betegséged, a Stockholm-szindróma. Csak nem akarod beismerni.

Aztán megy tovább a minta, és a te gyerekeid is ugyanezt fogják rólad gondolni 30 év múlva.

Most elképzelem, ha az én sz*r anyám bukkanna fel, hogy megváltozott és részt akar venni az unokák meg az én életemben. Egy percre eszembe sem jutna igent mondani, minek, hogy tovsbb mérgezze az én életem, és ezzel a gyerekimét, hogy azt lássák, nem szeretjük egymást, hogy hányok a saját anyámtól?

Szomorú, hogy nem veszed észre, nilyen kárt tettek benned, ha szerinted rendben van az, ahogy a te nagyapádhoz állt az apád egy ilyen gyerekkor után. Durva. Mi lehet a lelkedben....

27!

Hidd el, jártam pszichológushoz. nem is egyhez. Az ő segítségükkel dolgoztam fel ezt az egészet.

De köszi az aggódást :D

Nem.

Az elmúlt évek alatt sikerült elrendeznem magamban a dolgot, de se elfelejteni, se megbocsátani nem fogok. Érzelmileg leváltam tőlük, ha holnap meghalnának, akkor tulajdonképpen az se jelentene változást az életemben.

Tizenkilenc éves koromban találkoztam velük utoljára, azóta külföldön élek és amikor Magyarországra látogatok, akkor se vagyok hajlandó találkozni velük. A nagyszüleim által tudnak rólam dolgokat, és épp ezért, többször próbáltak felkeresni, mert milyen ironikus, pénz kéne nekik.

A párommal tervezek gyereket, de ők sose fognak annak a gyereknek/gyerekeknek a közelébe jutni. A létezésükről se fogok nekik szólni. Ha engem vertek, a kezemre csapták az ajtót és elhordtak mindenféle rémes alaknak, akkor semmi garancia nincs arra, hogy a gyerekemmel ne tennék meg ugyanezt. No meg, nem érdemlik meg azt a boldogságot, amit egy unoka jelenteni tud. Majd lehetnek a párom szüleivel, akik tündéri emberek, illetve a rokonságunk többi tagjával, akik a szüleimmel ellentétben sosem vertek véresre senkit sem.

25/N

Én megbocsátottam anyámnak

aki szóban lelkileg bántalmazott.

Az az érdekes hogy már

nem is emlékszem azokra

A gonosz megjegyzéseire

mondataira, amiket nekem

mondott. Mintha kitöröltem

volna mindent.

A kapcsolatot viszont

már nem tartom vele

mert pár éve annyira eldurvult

A helyzet hogy a kapcsolatot

is megszakította velem.

Nem hajlandó beszélni sem

velem.