Megbocsátottatok a szülőknek amiért kiskorotokba vertek?

Akiket én simerek iyleneket legtöbbje kapcsoaltot sem tartja a szüleivel, szóval gondolom felnőttként se lett jó kapcsolatuk.

Én kapok a szíjjal, ha valami rosszat csinálok, de azért szeretem a szüleimet

Meg. De el nem felejtem, pedig nem kaptam sokat.

Nem kért bocsánatot, így nehéz.

En orulok neki, hogy kikaptam meg az elejen parszor. Igy nem feszegettem a hatorokat feleslegesen, tehat nem volt konfliktus. Arra sem emlekszem mar, hogy fajt-e. Igy szerintem megeloztunk egy csomo veszekedest. A testi fenyites pedig semmi a lebaszasokhoz, veszekedesekhez kepest. Valoszinu emiatt hallgattam szuleimre es tanultam jol es valoszinuleg ezert(gyerekkori szigor) van jol fizeto munkam es becsulok meg mindent, amim van. En halat adok neki, hogy ilyen edesapam volt. O pedig halala elott azt mondta edesanyamnak, hogy o azt banja es sajnalja, hogy neki kellett kettejuk kozul a rosszfejnek lennie.

Én már csak viccelek vele, de anyukám mindig a szívére veszi, és jön a többnapos hiszti, hogy milyen rossz anya volt. Volt, amit nem érdemeltünk meg, volt, amit nagyon is. Felnőtt ember nem okolja a szüleit a saját életéért, én már rég elfogadtam, nem zavar, és imádom a szüleimet. Személy szerint nem ütném meg a saját gyerekem, bár bár még nincs, és fogalmam sincs, milyen szituációban mit csinálnék, de visszagondolva, milyen gyerek és kamasz voltam, volt néhány pofon, ami nagyon kellett nekem.

Nem bocsátottam meg. Sok minden mást igen.