Megbocsátottál már a szüleidnek a gyerekkorod milyensége miatt?

Nem. Mióta megszülettem azt hallgattam a testvéremtől hogy én vagyok minden rossz okozója, jobb volt nekik nélkülem, dögöljek meg, stb.

Anyám az ő seggét nyalta mindig. Soha nem dolgozott a tesóm.Nekem bezzeg kellett suli mellett..verekedett is, drogozott is.

Szívből kívánom hogy dögöljenek meg, egy forintot se adok a temetésükre se. Kaparják el őket egy pöcegödörbe.

Nyilván tettek olyat, amit utólag sem tartok helyesnek, de hát 20 év alatt ki nem követ el hibát?

Nem haragszom rájuk, inkább hálás vagyok, mert az látom, jó útravalót adtak nekem.

A magam gyerekeiről: két gyerekem van, különösen a fiammal vagyok bensőséges viszonyban. Neki többször is mondtam, hogy nekem az a legfontosabb, hogy úgy érezzék majd felnőve és visszatekintve, hogy boldog gyerekkoruk volt. Ilyenkor ő mindig megerősít abban, hogy így is van. :-)

Már mindketten meghaltak.

Megbocsàtottam nekik, szeretettel emlékszem rájuk.

Engem sosem bántottak, viszont nem is vettek körbe szeretettel.

Igy a haláluk bár megrendítő volt, (1.5 év különbséggel mentek el)

nem okozott olyas fajta lelki traumát mint amit általában az embereknél szokott.

Nem, és soha nem is fogok..felelőtlenül vállatak gyereket és tönkretették az egész gyerekkoromat és ez kihatással vanak még a mostani életemre is (20 éves vagyok)

De inkább öcsemet sajnálom jobban amiért a szülim ugydöntöttek hogy kb kidobják es lepasszolják a nagyszüleinek 12 évesen mert anyám most akarja kiélni magát apámnak meg a nője a fontos..