Megbocsátottátok miután bántottak a szüleid, ha igen hogyan?

Nem es soha nem is fogok. Probalom kizarni az eletembol es ignoralom ha keresne a tarsasagom

Engem nem bántottak,viszont a páromat igen. Ő tartja a kapcsolatot velük,de ha egyszer unoka lesz,kezébe nem engedem a “nagypapának”..Részemről megbocsáthatatlan!

Én a hosszú évek alatt megbocsátottam anyámnak (apu nem bántott). Igaz, nekem az kellett, hogy 400km elválasszon tőle, mert nagyon beleszólt mindig a dolgaimba. Így most kéthetente egyszer ír, 2x egy évben találkozunk, akkor viszonylag normális (a párom is jön velem, előtte moderálja magát).

Nem bocsátottam meg, csak elfogadtam.

Nem bocsátottam meg és nem is számíthat rám semmiben. Oldja meg a problémáit ahogy tudja.

Elfogadtam, de elfelejteni nem tudom azt a sok sz*rt.

Nem bocsátok meg és nem felejtek. Szembesítettem mindennel, amit tett velem, így tovább tudtam lépni, mert a reakciója rádöbbentett, hogy csakugyan nem az én hibám volt. Kizártam az életemből. Majd szólnak ha felpusztult, akkor szépen aláírom a lemondó nyilatkozatot az örökrészemről meg beleadok valamennyit a temetésbe, nehogy a mamám meg a papám sírjába kaparja el a drága kisöcsém spórolásképpen. Majdnem tönkretette a házasságom, apró darabokra cincálta az önbizalmam, tönkretette a gyerekkorom, elmart mellőlem mindenkit, csak mert nem fiúnak születtem. Ugyanezt tette a nővéreimmel is. Most megkapta a drága kisfiacskáját, drogozhatnak együtt szépen májuk szakadtáig.

Nem, bekaphatják. Nem foglalkozom már a dologgal de egyszerűen nem tudok ezek után jópofizni, pedig anyám nagyon teperne pár éve.