Hány éves kortól várható el, hogy a gyerek megértse, hogy az apja számára legalább olyan fontos az élettársa, mint ő? Hiszen vele éli meg a hétköznapokat.

Őszintén, nem csak egy gyereknek esik rosszul, ha vár egy programot és mások nélküle mennek el.

Szerintem ha nem időhöz kötött dolog akkor el kéne napolni S programot és inkább egy másikra menni, később pedig pótolni a közös programot

Három gyerekünk van a férjemmel, de ugyanolyan fontosak vagyunk mi ketten egymásnak, mint a gyerekeink. Kimondom. Nem, nem fontosabbak nekem, mint a férjem.

Ha ti jobban szeretitek a gyerekeiteket, mert a házastárs csak házastárs én azt elfogadom. Fordítva is elfogadhatnátok, hogy valakinek a házastársa a lelkitársa is és van ugyanolyan fontos, mint a gyerekeink.

Sőt. A gyerekeim egyszer elköltöznek, saját családot alapítanak, a saját gyerekeikkel lesznel elfoglalva, nem a szüleikkel.

A gyerekhez való túlontúli ragaszkodás vezet sok házasság tönkremenéséhez, mert csak szülők lesznek, nem férfi és nő, férj és feleség.

A gyerekeink szeretnek minket, nem gondolom, hogy rossz szülők lennénk. Mindennap elhangzik, hogy szeretjük egymást, rengeteg programot csinálunk együtt,támogatjuk őket minden döntésükben. De bizony van, hogy akkor most irány mama-papa, mert ki ketten fogunk most nyaralni menni, most ide megyünk oda megyünk és az csak nekünk van. Mert nekem is egy életem van és azt megakarom élni. És kitudunk kapcsolódni, anélkül, hogy a telefonhoz lennénk ragadva.

Szerintem össze egyeztethető a házas élet a családos élettel.

Mondjuk hogyha hetente max kétnapot látom apámat (mert a kötelezőn túl ugye semmit), akkor ne legyen már fontosabb neki az élettársa, akivel amúgy meg együtt él! Bocs...

Vagy akkor ő is értse meg, hogy nem kell keressen felnőttként, amikor esetleg szrba kerül ;)

Off;

1-es válaszoló:)))

Hát már évtizedekkel ezelőtt megfogadtam, hogy élettársa nem leszek soha senkinek. Pont a híradókban gyakran emlegetett mondatok miatt. "Megölte élettársát, majd magával végzett..." ,vagy "Baltával támadt élettársára..."

Tudjuk miről van szó, persze nyilván nem minden élettárs él így....

Szóval igen, vagy leszünk házastársak, ha már papírozunk, vagy semmi több... Én is azt mondom.

On:

Kérdező!

Nem az élettársat kéne a gyerekekre erőltetni, hanem a gyerek édesanyjával érzelmes viszonyt ápolni, például azon agyalni, hogy ha már közös gyerekének van, akkor legyetek egy család, és ne fűvel-fával malackodjatok!

"Szóval igen, vagy leszünk házastársak, ha már papírozunk, vagy semmi több... Én is azt mondom."

Tehát te együtt élés nélkül házasodtál vagy fogsz hazasodni? Az élettárs ugyanis egyszerűen annyit jelent, együtt élsz valakivel, megosztod vele az életedet, társak vagytok. Ehhez nem kell semmi papír.

48

Igen, életem párja mindig is piedsztálon lesz, de ez nem azt jelenti, hogy a gyerekeimért ne áldoznám fel bármikor az életem. A hozzád hasonló ősanyák ezt nem tudják értelmezni.

És nem, nem kell hogy a férjem pelenkázzon. De a gyerekeimnek sem kell! Sőt, elutasítom, hogy a gyerekem pelenkázzon! Elutasítom azt is, hogy 80 éves koromban még hozzám kelljen járkálniuk a gyerekeimnek főzni mosni takarítani. Lesz nekünk öregek otthona, az bőven elég.

Ez a különbség köztünk, meg a hozzád hasonló ősanyák között. A gyerekemet nem magamnak szülöm!

Nem kell hogy gondozzon engem, hogy feláldozza a saját életminőségét értem. Én szeretetből hoztam a világra, nem elvárásból.

49es és miből fizeted majd az öregek otthonát? :-D

Ja szeretetből szülted ezért fontosabb a kolbász mint ő. Hát nekem ilyen szeretet nem kéne.