Egy 18-20 évestől mennyi önállóság várható el?
Inkább "érzelmi" önállóságra, leszakadásra gondolok. Pl. a bizalmi köre a párja és a barátai legyenek, ne a szüleivel osszák meg gondjukat-bajukat. Ha depressziós, honvágyas, szakított a pàrjàval, dolgozza fel magàtól.
Pl. sikerült az első vizsgaidőszak, akkor a szüleim elvittek ünnepelni. Nagyim erre félhangosan dörmögte: "ennyi idősen màr a baràtoddal kène ünnepelni"
Ennek semmi köze az önállósághoz. Az örömeinket bármikor, bármilyen korban megünnepelhetjük a családunkkal, szeretteinkkel. A nagyid ezt teljesen rosszul gondolja. A szüleidnek egyrészt komoly része van abban, hogy sikeres vizsgát tettél, hiszen gondolom ők finanszírozzák azt is, hogy tanulhass, másrészt bármilyen életeseményt meg lehet ünnepelni a családdal.
A nagyid szerintem még az őskorban ragadt, valószínűleg arra gondolt, hogy régen egy 18-20 éves lánynak már férje, gyereke volt, ezért nem a szüleihez kell ragaszkodni egy ilyen korú lánynak. Ez szerencsére ma már nincs is.
Sok sikert a többi vizsgaidőszakhoz is :)
A család elvileg arról szólna, hogy emberek között bizalmas, bensőséges, őszinte viszony van. Attól, hogy a leszármazott elér egy bizonyos életkort, ezt a viszonyt kár lenne felszámolni, pláne ha működik. Egyszerűen ki kellene ezt terjeszteni a család új ágára, a barátra/barátnőre/házastársra.
A nagyi 19. századi elvek szerint lett nevelve, amikor a párkapcsolat a puszta túlélés alapja volt és ezt a tényt tűzzel-vassal beleverték a fiatalokba, ő már ilyen marad.
Kérdező, ez egy átmeneti szakasz. Egyik lábaddal még a származási családodban állsz, a másik lábad már kifelé tart. Az nem úgy működik - normáliséknál -, hogy egyszer csak nyissz, elvágjuk a gyökereket és a mindenféle átmenet nélkül csak és kizárólag másokhoz kapcsolódunk, velük ünneplünk, nekik mondunk el minden problémát. Bár a hangsúly előbb-utóbb majd efelé fog tendálni.
De az is teljesen rendben van, ha a fiatalasszony majd az édesanyja segítségét kéri az első baba megszületésekor, vagy a férfi az apjához fordul üzleti tanácsért.
Igen, ilyesmire gondolok.
"Kórházban vagy? Ne a szüleidet szalajtsd gyümölcsért, WC-papírért. Ez már a baràtod dolga."
"Albérletet kerestek? Ne anyàdhoz szaladj, a baràtoddal beszèljétek meg"
A fiam 19 éves, most érettségizik.
A múlt héten rosszul lett a suliban, engem hívott. Már mégis kit hívott volna? A barátnőjét (aki egy másik suliban ült egy órán?). Ebben az életkorban ez még szerintem teljesen természetes.
Nálunk ez pont így működött.
Elmúltam 18 "felnőtt vagy" címszóval oldd meg - érzelmi leválás gyakorlatilag tegnap még babusgatás, két nap múlva meg bocs, felnőttél, a te dolgod.
Oké... kösz. Aztán meg csodálkoznak, hogy semmit nem osztok meg velük. Minek? Megoldom egyedül, elvégre 18 éves koromtól ez az elvárás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!