Egy 18-20 évestől mennyi önállóság várható el?

Ezt egy korabeli visszaemlékezésből mentettem el magamnak, egy középbirtokos férfi írta:

"Itt irom meg, hogy ... az 1915-ik év Január 3-án halt meg az Édes anyám 81 éves korában, ekkor lettem én a magam gazdája, Tehát 57 élet évem betöltésekor szakadtak a nyakamba végleg a termelési munka és az élet minden féle gondjai, s csak 17 év óta fáradoztattnak azok engem."

Azért fontos számomra ez, mert a családunkban nagyon sokan 10-20-30 évesen váltunk árvákká, úgy küszködtünk hirtelen felnőtté válva.

"Pl. a bizalmi köre a párja és a barátai legyenek, ne a szüleivel osszák meg gondjukat-bajukat."

Ilyen soha el nem várható. Én mondjuk nem tartom a kapcsolatot a családommal, de a férjem is mindig megosztja a gondjait az anyukájával, és én is bármikor meg fogom hallgatni a gyerekeinket, ha felnőnek, hozzánk bármikor jöhetnek majd, ha baj van, ha segítség kell.

Nyilván az ember egy idő után a házastársával beszéli meg elsőkörben a dolgokat, de nem szégyen a szülőkkel is megosztani a gondokat, sőt.

Félreértetted!

A vénasszony megragadt a középkorban.

Szerinte szégyenteljes az, hogy ennyi idősen tanulsz és vénlány vagy, ahelyett, hogy teleszülnéd az országot.

Szívesen!

Nehezen megnyíló típus vagyok. Ha meg is próbálok nyilni, az un kortársaim szrba sem néznek. Volt aki azért szólt meg mert szülőkkel laktam felnőttként. Attól még önálló ember vagyok mert a szüleimmel jó a kapcsolatom. Most egyedül élek de szívesen mennék haza újra.

Parkapcsolatom nincs normális, nem tudom senkivel megbeszélni a problémáim. Nincsenek barátaim. Szoktam a szüleimmel beszélni, kihez forduljon az ember tanácsért ha nem hozzájuk? Szerintem nincs ebben semmi rossz.