Hány éves kortól várható el, hogy a gyerek megértse, hogy az apja számára legalább olyan fontos az élettársa, mint ő? Hiszen vele éli meg a hétköznapokat.

Ha jól értem, a gyerek az anyával él, apa az élettárssal “éli a hétköznapokat”.

Illetve: “legalább olyan fontos” az élettársa.

Itt álljunk meg egy szóra: természetes, hogy ha a szülők elválnak, továbblépnek, új társuk lesz, DE mi az, hogy legalább olyan fontos? Ebből az következne, hogy adott esetben fontosabb…és ez így elég meredek. A gyereked mindig a gyereked lesz, az új csaj meg…ki tudja. Nem hiszem, hogy egy akárhány éves gyereknek ez meg kellene értenie.

A másik az, hogy milyen kontextusban vetődik ez fel? Ha anyával él a gyerek, akkor csak néha van az apjánál. Én azt gondolom, az élettársnak meg kell értenie, hogy a pasinak “csomagja” van. Neki is alkalmazkodnia kell: olyan programot csinálni, ami a gyereknek is jó, úgy főzni, hogy a gyereknek jó legyen, nem lehet hisztizni azon, hogy ő operába akart menni, ha a gyerek nem szereti Wagnert, és nem lehet csípősen főzni, ha a gyerek nem bírja a csípőset.

Nem lehetne, hogy megírod, hogy hány éves az a gyerek? De fix, hogy óvodás, mint ahogy te is!

Egy óvodás nem kell, hogy megértse. Mi van, ha nem érti? Akkor dühös. És? Szabad dühösnek lenni. Vagy a te érzékeny mimóza lelkedet túlságosan igénybe veszi, ha valaki haragszik rá? Te nem szoktál?