Mennyire "normális" ha 32 évesen ritkán beszélek a szüleimmel?

Nem szokványos, de ha nektek így jó, semmi okotok változtatni.

Ha nyomaszt a gyermekkorod és hogy nem akart anyukád igazán, akkor érdemes lehet tisztázni a dolgokat velük, talán azóta megbánták az akkori viselkedésüket vagy éppen te ébresztenéd rá őket.

Viszont az írásodból úgy tűnik, te éled az életed, feldolgoztad, ezesetben jó ez így.

Valószínűleg nem alakult ki a kötődés köztetek, ezért nem érzed a hiányát ennek. Az írásodból úgy tűnik, rendezett az életed. Feltételezem, hogy nincs még saját gyereked, mert ez akkor lesz majd probléma talán, hogy ők milyen mintát kapnak...

Na most nekem a férjemnek a kapcsolata olyan volt a szüleivel m mint neked. Csodálkoztam rajta fiatalon, de elfogadtam. Akkor lett baj, amikor születtek a gyerekeink sorban és a férjem szüleit ez is hidegen hagyta. Megnézték az unokat 5 percre és ennyi. Míg az én szüleim jobban kötődtek nyilván az unokákhoz is. És a férjemnek ez már fájt látva ezt a különbséget!!! Akkor jött rá, hogy neki hiányzott a gyerekkorából valami, nem szerették eléggé és most viszont már haragszik a szüleire, hogy miért olyanok amilyenek. Most lassan már felnőtt gyerekeink vannak és a szüleinek csak karácsonykor meg húsvétkor jutnak eszébe az unokák. Az én szüleimmel napi-heti szinten megy a kapcsolódás. 40+ nő vagyok és az anyukámmal szinte 2-3 naponta beszélek telefonon és hetente látogatjuk a gyerekekkel. Anyósomékat nem nagyon keresem, néha felhívom, de a férjem egyáltalán nem, szóval még én próbálom köztük tartani a kapcsolatot, de túl sok értelme nincsen.

Remélem a te szüleid nem ilyenek, a mi példánkat csak azért írtam le, hogy milyenné válhat a későbbiekben egy ilyen kapcsolódás.

elöször is az hogy itt mit írnak nem reveláns .

måsodszor ha nektek jó igy az is okė.

ėn sem keresem anyåmat napokig nincs miröl ,ės minek beszélni vele.

Én havi 2-3x váltok üzenetet apámékkal, pusztán azért, mert mit mondjak, amikor dolgozunk, kirándulunk és ennyi.

Ők is nyugdíjasok, semmi külnöös nem történik.

Nekem inkább az a furcsa, amikor felnőtt emberek naponta 30-40 percet telefonálnak a szüleikkel a SEMMIRŐL.

Csak small talk, semmi érdemi kommunikáció, és arra jó, hogy a másik ne tudjon pl pihenni meló után mert legalább félórán át dumcsiznia "kell" a másikkal semmitmondó apróságokról.