Normális, hogy nem tudok beszélgetni a szüleimmel?

nekem apammal ez a helyzet, karanten ide vagy oda, amikor beszel hozzam egyszeruen nem tudom mit reagaljak, pedig kozvetlen es nyitott ember vagyok.

10 eves korom ota nem el velunk, tehat gondolom ebbol adodik, ritkan talalkozunk.

anyuval mindig van mirol beszelnunk, nagyon jo a kapcsolatunk is.

esetleg ha nem jut eszedbe semmi uj, probalj meg felidezni valami vicces emleket, hogy emlekeztek amikor....

biztos van ilyened :)))

egyebkent nincs semmi kinos a csendben, en amugy sem szeretem, ha nem tudok nyugodtan enni mert megy a nagy csevej a lakoma felett.

de ha ok sem kezdemenyeznek temat, valoszinuleg ugyan azt erzik, amit te

Nekem is az apukám az, akivel sajnos nem jövünk ki jól: Nincs munkája már lassan két éve, de erről ő is tehet a természete miatt... én most végeztem az egyetemen pár hete, de máris azt tervezem hogy hogyan tovább

Ő mindenben csak az akadályt látja, meg azt hogy hogyan akarja (szerinte) átb***ni mindenki meg hasonlók, egyszerűen már nincs kedvem beszélni se vele. Bár ismerve őt, amikor volt is munkahelye, akkor is ugyanezt kellett végighallgatni csak akkor a munkatársairól (de legalább akkor odavolt napközben, meg úgy-ahogy el volt foglalva annyira hogy ne mások dolgaiba üsse bele az orrát)

- Mit tegyek ha semmirol nincs mit beszelni?

Akkor nem beszeltek. Ez a konnyebbik megoldas, es a mindenkinek jobb, hogy az ertelmetlen fecsereszesnek gatat szabjunk.

- En igenylem a beszelgetest.

Ha igenyled, akkor beszelgess. Ha nem tudsz barmilyen temat felhozni, nem jut eszedbe semmi, akkor megszivtad. Nem vagy egy kreativ ember.

Ezutan a ket pont utan, igazabol nem tudok mast mondani.

Vagy felhozol eletkepes beszed temat, vagy hallgatsz, es telefonozol, lecket irsz, beszelgetsz a barataiddal.

Es igen, normalis, hogy az ember nem tud allandoan pofazni. En anyammal havi egyszer tudok beszelni, hogy tudjak is mondani valamit. Sot, az osszes tobbi embert is csak hallgatom, de nekem mondandom altalaban nincs.

Igen és Nem.

Nem normális, hogy nem tudsz beszélni velük. Az teljesen átlagosnak számít, hogy nem tudod nekik úgy elmondani, hogy azt is értsék belőle, amit mondani akarsz. Sajnos.

Igen és elkezdtem olvasni. Onnantól rengeteg témánk lett, amik komolyabbak. Nekik is már megvolt a kialakult világ képük illetve már nekem is volt elképzelésem a világ működéséről.

Olyanokat beszéltünk meg, hogy szerintük kidobott pénz-e az albérlet, kutyát illik-e a házban tartani, mi a véleményük az xy dologról stb.