Akárhányszor a gondjaimról akarok beszélgetni a szüleimmel, mindig azt mondják, hogy nyávogok?

Az én szüleim is abban nevelkedtek, hogy egy gyereknek nem lehet gondja, problémája, hiszen csak gyerek, nem kell dolgoznia, nem kell csekket befizetnie stb. és hozzánk is így álltak amikor gyerekek voltunk. A mi gondjainkat, ami akkor gyerekként esetleg hatalmas problémának tűnt, semmibe vették, elhessegettek annyival, hogy "neked nem lehet problémád, ne beszélj hülyeségeket". Pedig de, nagyon is fontos lehet akár, egy beszélgetés, vagy csak az, hogy meghallgatnak, mert később ez hatással lehet a gyerek lelki fejlődésére, önértékelésére, a világhoz való hozzáállásához. Hiába vagyok felnőtt, a mai napig látom, hogy ha esetleg 1-1x elkezdek mesélni valamiféle gondomról, akkor meghallgatnak, de igazából nem érdekli őket, lerendezik pár szóval, majd elkezdenek a saját gondjaikról beszélni. A nagyobb problémáim már el sem mesélem nekik, mert nem látom értelmét, a nagy segítség meg tanács az nekik, hogy hajtják a saját hülyeségük, hogy szerinük így meg úgy kellene lennie, erőszakosan nyomatják az embernek, végül ha nem értettem egyet, akkor még én voltam a hülye, meg hogy akkor minek mondom el..szóval ennyit erről.

Nem tudsz ezen változtatni, mert ha maguktól nem jönnek rá a kommunikáció és az empátia fontosságára akkor mondhatsz bármit, úgysem neked lesz igazad.

Én megfogadtam,hogy ha lesz gyermekem, akkor mindig meg fogom hallgatni, még ha annyi is a gondja, hogy az óvodában a Juliska nem adta oda a babát amivel ő is szeretett volna játszani. Mert fontos, hogy ki tudják beszélni magukból, és érezzék, hogy igen is érdekel, hogy mi zajlik benne, és hogy ő hogyan éli meg ezeket a dolgokat..

szia

én megpróbálnám, azt, amit itt írsz külön-külön elmondani nekik.

hogy a meg nem hallgatás miatt úgy érzed, hogy nem lehetnek problémáid és ez nehezíti, hogy ha felmerülnek akkor megold ezeket, hiszen ők nem "engedélyezik" hogy problémáid legyenek. Illetve azt, hogy mivel elintéznek pár szóval, meg tanáccsal, ezért úgy érzed, hogy nem tudnak rád időt és figyelmet szánni, és neked ez nagyon összekötődik a szeretettel. (Gary Chapman: A szeretet öt nyelve, Minden bizonnyal a "minőségi idő" neked szeretetnyelved, nekik meg talán kevésbé)

Írj, akár privátban is, hogy mire sikerült jutnod.

Kitartás!

Orsi