Mit tegyek, ha félek a szüleimmel beszélgetni?
Soha nem volt őszinte beszélgetésünk, inkább kritizáltak folyton és bántottak a szavakkal.
Volt olyan, és a mai napig előfordul szinte napi szinten, hogy hallom, amikor kibeszélnek a konyhában, miközben a szobámban vagyok.
Egyszerűen olyan mintha nem kedvelnének.
Amikor a közelükben vagyok, vagy egy légtérben, helyiségben vagyunk, akkor hevesebben ver a szivem és meg vagyok ijedve és már félek, hogy mikor szólnak be újra valamit.
Akkor nyugszom meg, amikor nem vagyok velük, mert mellettük csak rettegek, hogy mi lesz a következő amivel bántani fognak, vagy kibeszélnek.
21L
válasza:Sajnos tanácsot nem tudok adni, de én is ugyanebben a cipőben jártam.
Én jó pár éve nem lakom már otthon (férjemmel élek), de nem lakom messze anyukámtól, nekem csak vele volt ilyen problémám. A mai napig ha átmegyek valamiért, akár az, hogy ünnepeljük az én szülinapomat kővel a gyomromban megyek fel a lépcsőn.
Idővel jobb lett a helyzet, de azért még most se normális. Mindig azon aggódok, hogy mivel fog újra bántani.
Látszik, hogy feszült vagy és nem mered nekik elmondani.
De nem baj, tartsd csak magadban; kìnozd magad, csak egyszer ìgy-is úgy-is ki fog borulni a bili.
Jobb lenne most békésen elmondani, mint őrjöngve.
Már tervben van a költözés, megvan a lakás is az albérlethez, de valahogy ezt is ellenzik olyan módon, hogy kikészítenek.
Nem tudok erről beszélni velük, mert nem értik meg, talán kiskoromtól kezdve el lett ez rontva, hogy nem olyan kapcsolat alakult ki köztünk.
És nem bántásképpen, de úgy gondolom, hogy ezt nekik kellett volna úgy alakítani kisebb koromban, hogy mostanára minden rendben legyen. Hiszen én gyerekként nem voltam ennek tudatában, nekik kellett volna a nevelésem alatt többet kommunikálni felém, és szinte baráti-bensőséges kapcsolat kialakítani, mert mindig az alárendelt gyerek szerepben éreztem magam.
Túlzottan féltettek és most úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok mellettük.
Nehéz lesz lépni, mert irtó módon zsarolnak, főleg anyu az aki egyszerűen rossz természetű, de mindkettőjük mellett rettegek és nem tudok felszabadultan beszélgetni velük.
válasza:Ha ennyire rossz a kapcsolat, akkor állítsd őket kész tények elé.
Költözz össze más lányokkal közös albérletbe, ha megteheted, akkor pedig egyedül egy garzonba. HA barátod van, akkor pedig a barátoddal együtt. Nem akarod elhinni, hogy felnőtt vagy? 21 évesen már nem vagy kislány, ha van munkád, mindenképpen hagyd ott őket, többet ártanak neked, mint hinnéd.
A következő kombinálásuk és zsarolásuk az lenne, hogy direkt menekülök a költözés által és megvetem őket, holott ezért nem menekülnék el soha itthonról.
A költözési szándékom csak és kizárólag arra épül, hogy önállósodni akarok ill. szeretném megpróbálni mindezt a párommal együtt.
Mindennel zsarolnak, bántanak.
válasza:Ők nem fognak megváltozni. Főleg nem azért, mert Te szeretnéd. Annyit tehetsz, hogy lezárod magadban ezt a dolgot és továbblépsz. Tanulj belőle sokat, hogy majd a gyerekeddel őszinte kapcsolatotok legyen és tudd szeretni a későbbi családodat.
Én 19 évesen költöztem el végleg, pont ilyen és hasonló okok miatt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!