Hogy lehet elkerülni a diéta miatti sértődést?
Pár hónapja elhatároztam hogy le akarok fogyni, és egész szépen is haladok.
Viszont a családom nem igazán akarja elfogadni.
Ahányszor megyek hozzájuk, tukmálnak sütivel, nasival, alkohollal, mindennel. Ha nem kérek, vagy csak egy keveset akkor megsértődnek, panaszkodnak hogy akkor ki kell dobniuk, elcsomagolják nekem, vagy csak elkezdenek prédikálni hogy nem egészséges koplalni, és hogy a szervezetnek szüksége van minden ételre, stb.
Igazából az ő hozzáállásuk is közrejátszik abban hogy meghíztam kicsit, korábban mikor elégedett voltam a súlyommal akkor megállás nélkül cseszegettek ezzel hogy el fogok fogyni, gebe vagyok, girhes vagyok, egészségtelen vagyok, stb én meg voltam olyan hûlye hogy beadtam a derekam és felszedtem pár kilót. (Megjegyzem, nem kizárólag rajtuk múlt, nem őket okolom, csak releváns lehet ez a része a történetnek.)
Egyébként NEM koplalok; csak elkezdtem enyhe deficitben egészségesebb ételeket enni, jobban odafigyelve a tápanyagokra meg mellette sportolok. Nőként 170 centihez most vagyok 62 kg, bmi alapján teljesen normális tartományban van a súlyom, szóval nem az a gond hogy anorexiás vagyok és nekik van igazuk.
Szóval mit tudnék tenni hogy ne piszkáljanak folyamatosan és ne fogják fel tragédiának hogy nem akarok hízni?
(Főleg a szüleim érintettek, de nagyszüleim és a párom szülei is hasonlón viselkednek)
#40
Légy szíves engedd már el ezt a gyerekes témát, direkt le is írtam korábban hogy nem csak velem ilyenek, hanem mindenkivel, náluk idősebb emberekkel is, NEM azért viselkednek így velem mert “gyerek vagyok”. Lapozzunk, légyszi.
Ne haragudj de ki nem xarja le, hogy megharagszanak ha nem eszel?
Amúgy mit jelent , hogy megharagszanak? Kárognak, nem beszélnek veled? Vagy mi az hogy megharagszanak?Majd megbékülnek.
Ezzel nem is kellene foglalkoznod. Mindig mindenre nemet kell mondani, aztán leszarni ki mit mond. Eszel egy neked tetsző normál adagot és kész. Nekem nehogy már más határozza meg hogy mit és mennyit egyek.
Ezt el sem hiszem hogy hagyod.
#42
Jajj de ezt már többször leírtam… engem érdekel, és megjegyzéseket tesznek, panaszkodnak.
Mindenre nemet mondok, pont abból van ez.
29-es, nem jött át a lényeg, de mindegy.
Akkor megismétlem: szrd le a hisztijüket és tanuld meg a NEM szó használatát.
Vagy egyáltalán ne menj.
Nem tudom leszrni, különben nem írtam volna ki a kérdést.
Azt is leírtam hogy nem akarom megszakítani a kapcsolatot emiatt.
De írhatunk neked bármit, gyerekszerepben tartanak, mert képtelen vagy kiállni magadért és egyszer határozottan elmondani hogy szakadjanak le a kajálásról.
Vagy azt mondani, hgoy oké, akkor nem jövök.
Helyette elmész, aztán ismeretleneknek írogatsz egy anonim, mit tégy, de a válaszokra jönnek a kifogások.
Nem gonolod, hogy ez egy kicsit szánalmas?
Ezért vagy gyerek. Mert nem állsz ki magadért, hanem engedsz a nevetséges sértődős zsarolásnak. Mindegy, úgysem fogsz változtatni, szóval feleslegesen írtad ki a kérdést.
Kaptál válaszokat, egyöntetűen ráadásul, mégis csak ismételgeted, jaj neked ilyen-olyan fontos véleményük. Oké, az a véleményük, ami és mivel "olyan fontos" ne panaszkodj.
Ha nem akarod leszarni akkor ne magadat nézd hanem őket. Zabálj össze mindent hányásig és akkor senki nem sértődik meg.
Leírtuk mit csinálj az nem jó, akkor zabálj. Aztán ha 150 kilós leszel akkor jöhetsz megint tanácsért.
Az a baj, hogy az ilyen embereken nem lehet segíteni mint te. Hiába írnak itt negyvenen jó tanácsot aminek ugyanaz a lényege, ki szebben ki csúnyábban de te nem akarod megfogadni.
Akkor csak a zabálás a megoldás, hogy boldoggá tedd őket.
#46
Az hogy nem fogom megszakítani a kapcsolatot a komplett rokonságommal a kva zaba miatt az nem “kifogás”.
Korábban is leírtam többször hpgy NEM AZÉRT VISELKEDNEK ÍGY MERT “GYEREK” LENNÉK, MINDENKIVEL ILYENEK, komolyan nem értem miért olyan nehéz ezt felfogni.
Ha MINDENKIVEL ilyenek és eddig még SENKI nem tudta őket megváltoztatni, akkor miért gondolod, hogy neked sikerül? Avagy kellene-e egyáltalán megváltoztatni őket?
Fogadd el, hogy a személyiségük egy része (nagyobbik része) kedves, segítő. Te is szereted őket, hiszen nem mennél oda, ha nem lennének azok. És írtad is föntebb, hogy szereted őket. És van egy tukmálós részük, ami idegesítő, bántó. Ez a kisebbik részük.
Ezt a részüket nem tudjuk megváltoztatni, mert MINDIG, MINDENKIVEL ilyenek.
Elfogadjuk.
Esetleg körbenézünk a vacsoraasztalnál, hogy a Károly bácsi és az Irma néni - akiket szintén MINDIG tukmálnak -, hogyan reagálják le a tizedik mascarponés süti tukmálását.
Sőt. Előveheted a "Lapozzunk!" feliratú kártyádat, amit ezen az oldalon - természetesen név és arc nélkül - kiválóan tudsz alkalmazni.
Hátha a szüleiddel szemben is sikerül.
Még valami.
SOHA, SENKIT nem tudunk megváltoztani. MINDIG csak a saját hozzáállásunkon tudunk változtatni.
És ameddig a szüleink érzelmileg tudnak bennünket rángatni, addig igen, GYEREKszerepben vagyunk. Akkor is, ha ők másokkal is ez csinálják. MINDIG.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!