Hogy lehet elkerülni a diéta miatti sértődést?
Pár hónapja elhatároztam hogy le akarok fogyni, és egész szépen is haladok.
Viszont a családom nem igazán akarja elfogadni.
Ahányszor megyek hozzájuk, tukmálnak sütivel, nasival, alkohollal, mindennel. Ha nem kérek, vagy csak egy keveset akkor megsértődnek, panaszkodnak hogy akkor ki kell dobniuk, elcsomagolják nekem, vagy csak elkezdenek prédikálni hogy nem egészséges koplalni, és hogy a szervezetnek szüksége van minden ételre, stb.
Igazából az ő hozzáállásuk is közrejátszik abban hogy meghíztam kicsit, korábban mikor elégedett voltam a súlyommal akkor megállás nélkül cseszegettek ezzel hogy el fogok fogyni, gebe vagyok, girhes vagyok, egészségtelen vagyok, stb én meg voltam olyan hûlye hogy beadtam a derekam és felszedtem pár kilót. (Megjegyzem, nem kizárólag rajtuk múlt, nem őket okolom, csak releváns lehet ez a része a történetnek.)
Egyébként NEM koplalok; csak elkezdtem enyhe deficitben egészségesebb ételeket enni, jobban odafigyelve a tápanyagokra meg mellette sportolok. Nőként 170 centihez most vagyok 62 kg, bmi alapján teljesen normális tartományban van a súlyom, szóval nem az a gond hogy anorexiás vagyok és nekik van igazuk.
Szóval mit tudnék tenni hogy ne piszkáljanak folyamatosan és ne fogják fel tragédiának hogy nem akarok hízni?
(Főleg a szüleim érintettek, de nagyszüleim és a párom szülei is hasonlón viselkednek)
válasza:Sajnos máshogy nem lehet, konfrontálódni kell. Sok ember nem képes erre, pedig sokszor muszáj. A magyar ember szeretetnyelve a kaja és ez még mindig nincs kihalófélben.
De én is átmegyek ezen. Nekem hatalmas rosszulléteim voltak, hányingerem, hol ment a hasam, hol 1 hétig nem voltam vécén, mire kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok, meg még a cukrom sem volt túl jó. Ez lassan egy éve volt (!!) és még mindig tukmálnak. Csak egy kicsit. Alig van benne tej. Érted? Egy laktózintoleránsnak mondják, hogy alig van benne tej! Még van, hogy a nyomokbanos termékektől os rosszul leszek. Én nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, hazudni, laktáz enzimmel bezabálni mindent, csak hogy más jól érezze magát. Nem hozok el semmit, nem eszek smmit. Anyukám például már megértette és a diétáim szerint főz, ha megyek, a többieknek meg ujra és újra elmondom, hogy NEM. De megértelek, mert családon belül ez a fajta figyelmesség elvárható lenne, ez a másik határainak tiszteletben tartása, ami Magyarországon nem divat. Ja és akkor jön a kérdés, hogy mit eszel??? Mindent, csak nincs benne 5 kiló cukor és laktózmentesen van elkészítve.
Szóval kérdező, tanulj meg nemet mondani.
#30
Nem az a baj hogy ne tetszene az ötlet, hanem hogy ezt csinálom és nem működik. :(
válasza:#32:De működik: lehet, hogy 30 évig fogsz még elutasítani és mosolyogni, de nem húzod fel magad, nem leszel ideges, nem eszed túl magad, nem fog fájni a hasad: működik. Az nem számít, hogy ők 30 évig mondják ugyan azt a mantrát, ha nem hat rád. Márpedig ha nem leszel tőle ideges, akkor nem hat rád.
Fogadd el: nem mindig az a megoldás, a 'működés', hogy valami megváltozik. Az is lehet 'működés', hogy marad a helyzet, de már nem idegesít.
válasza:#33, de, az a baj, hogy idegesíti. És addig fogja idegesíteni, ameddig egyszer nem szól nekik vissza, de úgy keményen. Pl. így: Ebből most elég volt, és ha nem fejezitek be, akkor felállok és hazamegyek. És FELÁLL és HAZAMEGY.
De amíg unalmas egyhangúsággal - újra és újra - hazamegy hétvégente és ott is alszik a Micimackós pizsamájában és előveszi a Hófehérkés fogkeféjét, addig ő gyerekstátuszban van és ott is marad.
Kérdező, függsz valamilyen módon a szüleidtől? Fizetik a tandíjadat, a kollégiumot, besegítenek a hiteltörlesztésedbe, tettek a feneked alá egy kocsit vagy lakást? Vagy mivel érik el azt, hogy állandóan náluk dekkolj és ne mondd azt, hogy most bocs, de tanulok, dolgozom, esküvőre megyek, kertészkedem, kirándulást terveztem ÉS ezért nem megyek haza?
Mi a francért mész házhoz a pofonért? És viszed a pizsamádat is?
Menjél reggel korábbi vonattal, este haza a későbbivel, és ne aludj ott. Jah, hogy ez kényelmetlen? A felnőttség ezzel jár. És kb. itt kezdődik.
válasza:170 centihez a 62 kiló az sovány(és igazából fogalmam sincs hova akarsz még fogyni,de a te dolgod).Ettől még nem kell enned ha nem akarsz.
A férjem is 170 cm,és 71 kiló, és sovány,pipaszár lábai vannak, és kilátszanak a bordái.
#34
Nem tudom milyen micimackókról beszélsz.
Azzal “érik el” hogy látogassam őket hogy ők a szüleim és szeretjük egymást. Egyáltalán nem függök tőlük anyagilag kb 10 éve.
Nincs korábbi meg későbbi vonat, autóval megyünk, és nem fogunk egy óra látogatás miatt utazni több órát. Nincs pizsamám. :)
#35
Oké, de a férjed gondolom férfi. :D Nekem van némi úszógumim, nem vészes de engem zavar. Majdnem 70 kg voltam nemrég, konkrétan éreztem a hasam redőit ülve :S Pár évvel ezelőtt kb 55 kg voltam az tökéletes súly volt. (Bmi szerint 53 és 72 kg között van a normális testsúly a magasságomhoz.)
válasza:#34: Most olvastalak, de közben a kérdező a 36-ban megírta azt, amit én is írtam volna. keretfeltétel:nem akarja megszakítani a kapcsolatot.
Nekem is volt ilyen a családban, nem az evés, hanem az egyik gyerek viselkedése miatt. Mondták, hogy ez így nem jó, ne így csináld, ne hagyd! Én meg mondtam, hogy ez így OK, majd kinövi... És kinőtte, ezért abbamaradt a mantra. De ha a gyerek előtt is mondták volna, akkor valóban kapcsolat befagyasztás, a gyerek érdekében. De itt nincs gyerek, a kérdező meg- ha nem akar kapcsolat megszakítást- akkor felnőttként kibírja mosolyogva. Nem lehet egyszerre mindent, az ideális kapcsolat mázli kérdése.:)
válasza:"Az a baj hogy nem akarok órákat utazni egy kávé miatt. Messze laknak, ottalvós program szokott lenni ha megyek, mert màshogy nem éri meg időben."
Na így bukik ki igazán a dolog abszurditása. Ezt is te írtad:
"Hát összességében minden hétvégén van valami összejövetel, főleg tavasszal"
Én írtam erre korábban, hogy nem vagy leválva a szüleidről. Meg hogy egy fiatal szerelmes párnak a hétvégék többségét kettesben kéne töltenie.
A szüleid erőszakos kínálgatása csak tünete a leválási problémáidnak akár elhiszed, akár nem.
#38
Ha tovább olvastad volna azt a mondatomat aminek egy részét most kiemelted, akkor megtudhattad volna hogy nem minden hétvégén a szüleimnél vagyunk.
(“ mindkettőnk családjában mindenkinek tavasszal van szülinap névnap)”
mindkettőnk családjában mindenkinek = nem csak az én szüleimnek
válasza:#37, de a kérdező nincs felnőtt üzemmódban. Ő gyerek üzemmódban van.
Itt nem a felnőtt-felnőtt kommunikáció zajlik (Egyél még, Katikám. Köszönöm, elég volt. Rendben van, Katikám), hanem a szülő-gyerek kommunikáció. (Egyél, tömjed, sovány vagy, girhes vagy, rossz rád nézni, hízzál, hízzál, hííííízzáál) (Konkrétan elveszik a teste feletti önrendelkezési jogát)
Az nem felnőtt mód, hogy egyik fülemen be, a másikon ki. Az sem felnőtt mód, hogy hagyom a csomagtartóba bepakolni a fél disznót, aztán az egyik parkolóban - jó nagy bűntudat kíséretében - kidobom a szemetesbe.
Az a felnőtt üzemmód, hogy "ennyi volt és nincs tovább". Ha mégis tovább van, akkor annak ez és ez lesz a következménye.
A kapcsolatot nem kell megszakítani. Miért kéne?
Felnőtt-felnőtt üzemmódba kell átkapcsolni.
Nem könnyű. Én is megtapasztaltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!