Miért tartják a régebbi generációk problémának,hogy a gyereket nem a teljes megalkuvásra neveljük?

Nem az a probléma, ha a gyerek kiáll a jogaiért, hanem az, hogy sokan nem tanítják meg a gyereknek, hogy az életben néha igenis szükség van kompromisszumra és arra, hogy belássa az ember, ha téved.

Így lesz egy csomó fiatal akik akkor is csak a maguk igazát hangoztatják amikor nyilvánvaló, hogy tévednek, a kapcsolataik nem fognak működni, mert csak a saját oldalukat nézik.

Amúgy nem árt tisztázni, hogy nem csak jogok vannak, hanem alapvető normák is amit be kell tartani.

Szerintem meg nem kéne általánosítani. Nem minden szülő volt ilyen.

Az arányokra meg azért figyelj. Nincs idegesítőbb azoknál az embereknél, akik állandóan panaszkodnak, követelőznek másokkal szemben, miközben őmaguk is messze van az elvárható viselkedéstől.

A régebbi generáció felnőttjei között nincs is ennyi problémás, viselkedészavaros, pszichiatriai eset.

Normális viselkedésre kell tanítani a gyereket, és ha gondja van, merje elmondani a szülőnek, tanárnak, stb. Szépen, kulturáltan. Ezzel nem is lenne baj, de a legtöbb "szabadon nevelt" gyerek azt hiszi, hogy ő szta a spanyolviaszt. Ez nagyon kétélű dolog, ha rosszul tanítjak meg neki, hogy kell "kiallni magáét" gyerekként egy felnőttel szemben.

-A tanárnak mindig igaza van, még akkor is, ha nincs.

-A főnöknek szintén, mindig igaza van, az van, amit mond, akkor is igaza van, ha nincs.

Mert ez alapjában véve így van. Lehet ezen hőzöngeni meg generációs dolgokról írni, a főnököd akkor is a főnököd ha komplett idióta, és bár lehet, hogy egy adott témában neked van igazad, de ez a lényegen nem változtat, akkor is neki lesz igaza mert ő a főnök.

Ezzel mit tudsz kezdeni? Elkezdesz szájalni meg visszapofázni, aztán holnaptól kereshetsz másik munkahelyet. A Föld meg forog tovább, tehát abszolút nem csesztél ki a világgal, meg nem is mutattad meg, hogy te most aztán nagyon odamondtad és ajvé mindenkinek.

Ez nem megalkuvás, ez inkább ész. Amikor tudod, hogy hülye a másik és képes vagy egy mosollyal nyugtázni, mert mérlegeled a saját életed és lehetőségeid és rájössz, hogy felnőtt embereket nem lehet és nem is tudsz megváltoztatni, ezért aztán ha elkezdesz vitázni a hülyével a hülyeséggel, pláne alá-fölérendelt viszonyban, mindenképpen te maradsz alul.

Ez ugyanolyan mint mikor elkezdenek az emberek veszekedni, hogy a gyalogosnak elsőbbsége van, aztán vannak azok akik azt mondják, hogy akkor van ha megadják és blabla. Elsőbbséged van, de ha elcsaptak mert úgy gondoltad, hogy egy jogszabály megvédi az életed, akkor teljesen mindegy hogy elsőbbséged volt-e vagy nem. A föld alatt ez már nem sem rajtad, sem a családtagjaidon segíteni, hogy "de neki volt elsőbbsége". Szerintem mégiscsak az az okos dolog, hogy mielőtt az úttestre lépek körülnézek, ha elsőbbségem van, ha nincs.

Egyébként én ismerek nem 1 ilyen "kiállok magamért" típusú embert, a 2 kezemen nem tudnám megszámolni hány munkahelye volt már. Mert hogy ez tetszik vagy sem, a Föld nem miattad forog, és bár ezt is sokan szeretik hinni, nem fog csődbe menni 1 cég sem, ha te holnaptól nem dolgozol ott. Tehát mindenki pótolható, efelől senkinek ne legyenek kétségei.

Nyilván vannak határok meg én sem azt mondom, hogy mindent le kell nyelni.

De egy alá-fölérendelt viszonyban biztos hogy nem kezdenék el vitázni a főnökömmel, aki egy ordas nagy baromságot talált ki, mert ő a főnök, ő ad fizetést, mit érdekel engem hogy ő szerinte a hülyeség az jó. A véleményemet maximum elmondom, hogy szerintem ez nem jó így, de hogy most elkezdek ott okoskodni, hogy majd én most megmutatom hogy én vagyok az atyaúristen, azt biztosan nem.

Én ezt nem megalkuvásnak gondolom, hanem intelligenciának.

Mint ahogy természetesen álljon ki magáért egy gyerek, de én nem feltétlen tartom jó ötletnek azt sem, hogy megtanítom a gyereknek, hogy ha bullying áldozata lesz, akkor hogy kell őket szétcsapni. Én nem gondolom, hogy az megalkuvás lenne, ha azt mondom a gyereknek, hogy "süket vagy, vak vagy, nem kell velük foglalkozni".

Mindegy, ez csak az én véleményem.

Szerintem felnőtt egy generáció, akinek mindig kussolnia kellett, és megfogadták, hogy ezt nem hagyják, és ebben nevelik a gyerekeket. Csak átlendülnek a másik irányba.

Felnőtt fejjel egy csomó mindenre rájöttem, hogy x dologért szólhattam volna egy másik felnőttnek és nem kellett volna lenyelni a dolgokat. Lehet, ha lenne gyerekem, én sem tudnám megállni, hogy ne verjem a fejébe mindennap, hogy a felesleges zsarnokoskodást ne tűrje, de traumák miatt a legkisebb, racionális szabályokat is zsarnokoskodásnak gondolnám.

"Azokban az időkben a boldogulás, de néha még a túlélés alapvető feltétele is a hatalom előtti meghunyászkodás volt."

Viccelsz?

Aki engedelmesen bevonult katonának?

Aki engedelmesen hagyta magát elszállítani Auschwitzba?

Hülye-e vagy?

"A régebbi generáció felnőttjei között nincs is ennyi problémás, viselkedészavaros, pszichiatriai eset."

Maga az idézett szülői meggyőződés egy pszichiátriai kórkép...

És ez a generáció évekig, évtizedekig gyógyszerszedő beteg, rengeteg a cukros és még több a demenciás... ez ugye agykárosodás... foguk nincs... rengeteg bajuk van. Ez mind bántalmazási következmény.