Az baj, ha a hét éves lányom egyáltalán nem szégyenlős előttem? Hány éves korig normális ez? Nálatok hogy van, hogy volt?

Miért lenne baj?

Komolyan nem értem ezeket a gyakoris anyukákat, miért jó a normális viselkedésben is a rosszat keresni?

Én fiú ként kicsi koromban nem voltam apám előtt szégyenlős.

Mostmár 25 évesen inkább el felejtem a család előtti meztelenkedést.

Haverok és idegenek előtt, csak fiúk előtt simán.

Nem számít a kor ilyen esetben.

A szégyenlősség azt jelenti, hogy valaki kellemetlenül érzi magát a teste miatt; azt gondolja, hogy a teste hibás, ezért takargatni kell; hogy egy nő értéke csökkenne, ha mások meglátják meztelenül, illetve hogy a meztelenség mások társaságában csakis akkor fordulhat elő, ha szexelni akar.

Én azt gondolom, hogy az ilyen gondolatok semmilyen korban nem "normálisak", abban az értelemben, hogy nem természetesek, nem hasznosak, nem járnak semmilyen előnnyel. A szégyenlősség egy társadalmilag belenevelt, belesulykolt frusztráció, amire semmi szükség.

Abban az értelemben "normális" a szégyenlősség, hogy az emberek többsége szégyenlős, és ezt a frusztrációt beleneveli a gyerekeibe is. Tehát kvázi társadalmi norma, hogy frusztráljuk egymást a testünk miatt, és aki ezt nem csinálja, arra ferde szemmel nézünk, és azt gondoljuk, hogy "nem normális".

A mi családunkban az a normális, hogy senkinek sem kell kellemetlenül éreznie magát bárki előtt, akár van rajta ruha, akár nincs, függetlenül az életkortól.