Elvált szülők gyermeke vagyok,úgy érzem az egyiket hátba szúrom, ha a másikat is szeretem, mit tegyek?
A szüleim 3 éves koromban váltak el. Anyám sosem mondott semmit, tabu volt a téma.. csak rossz tulajdonságokat tudok. Időközben lett nevelőapám de az űrt sosem tudta lelkileg betölteni. A biológiai apámmal 1x találkoztam... életem során többször is próbált keresni.
Volt amikor személyesen eljött és megölelhettem. Néztek az ablakból és utána bántottak amiatt, hogy viszonoztam az ölelést. Érzelmeket nem mutathattam...
Nagyon traumatikus az egész gyerekkorom a hiánya és anyám viselkedése miatt.
25 éves nő vagyok. Ismét felkeresett... Egész életemben csak a szeretetére vágytam. Rá jöttem, hogy azért nem adom meg magamnak, mert félek, hogy másnak fog fájni. Hogy anyámnak, nevelőapámnak hátbaszúrás, hogy ők mit éreznének ha tudnák, mit gondolnának.
Mit tegyek szerintetek? Tudom, hogy pszichológust kellene felkeresnem, rajta vagyok. Az egész életemet végigkíséri ez a helyzet...
/saját családom van, a férjem bíztat, hogy senkinek sem kell megfelelnem és senkinek sincs ebbe beleszólása, én is tudom, csak sérült vagyok.../
Mindig keresett x évente.
Találkozni nem tudtunk mert üldözték...szó szerint.
Szerintem fel is adta mivel ahogy látjátok sikerült az ellennevelés még szeretni is félek...
Uff, ez most fájni fog, ha megérted, de valószínűleg inkább még a tagadást választod:
Anyádék viselkedése nem helyénvaló, és nem, nem kell tekintettel lenned rájuk azzal kapcsolatban, hogy felveszed-e apáddal a kapcsolatot, de...
Apádat nem érdekled.
Nem, nem elég, hogy "X évente" próbált keresni.
Nem, nem elég, hogy anyádék elüldözték/nem hagyták, hogy keressen, ugyanis JOGA van a láthatáshoz, amit a bíróság MEGÍTÉL neki, ha utána megy. Miért nem ítélték meg neki? Mert nem ment utána, gondolom. Mert reális ok más nem lehet. Az, hogy több évente keresett (vagy akár évente egyszer), az nevetségesen kevés.
Apád le se tojt téged. Most, hogy már felnőtt vagy, gondolom le akarja fölözni, amit ki lehet hozni a kapcsolatból. Unokapesztrálás, törődés TŐLED FELÉ, mert fordítva ugyebár nem volt elég érdekes ahhoz, hogy utánamenjen.
Sajnálom, hogy ezt nekem kell elmondanom, de ez a helyzet. Egy szerető szülőt nem lehet lekoptatni, csak egy olyat, akit nem érdekelsz eléggé.
Ettől még nyugodtan vedd fel vele a kapcsolatot, ártani nem fog.
De keress egy pszichológust is, mindenképp.
Én találkoznék vele a helyedben.
Az anyám, nevelőapám érzéseire pedig sokkal kevésbé lennék tekintettel. Hogy lehet bántani egy kisgyereket, mert megöleli az apját!? Olyan mérges lettem, legszívesebben levernék valamit. Engem is egyedül nevelt az anyám, az apámmal egyszer véletlen találkoztam, és elhívtam magunkhoz, amúgy sosem jutottam eszébe, és az anyám beegedte, eszébe se jutott elzavarni. Sőt, szidni sem, pedig tudta, hogy a züllött életmód az első neki, ezért nem fizetett soha semmit.
Megáll az eszem. Normális anya a saját választása miatt nem bántaná a gyerekét, de az a nevelőapa is repülne, aki megpróbálná. Aki ilyet művel, avval felmerül több gond is a gusztustalan, önző magatartása miatt.
Egy percig se érdekelne, mit akarnak. Örülnék a helyedben, hogy kialakíthatom végre a rokoni szálat, amire neked mindig is szükséged és jogod lett volna.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!