Elvált szülők gyermeke vagyok,úgy érzem az egyiket hátba szúrom, ha a másikat is szeretem, mit tegyek?

10-es vagyok.

Nagy ölelés neked, kérdező! Még inkább veled érzek most. Amiket leírtál, az illik rám is. Nálam is volt egy ilyen gyerekként, hogy szerettem volna, ha xy az apukám lesz. Most pedig, hogy anya vagyok, a világ egyik legjobb érzése elnézni a gyerekeimet az apjukkal, és látni, milyen sokat jelentenek egymásnak.

Még inkább úgy gondolom, azt kellene tenned, amire szükséged volt egész életedben. Lehet, hogy az apádnak nem jelentesz annyit, mint ő neked, de ebből még bármi lehet. Ugyan az én apámmal nem vagyunk kíváncsiak egymásra, de a tied sokkal normálisabbnak tűnik. Megérdemel a kapcsolatotok egy esélyt, amit kívülálló okok miatt nem kaptatok meg.

Nem értek egyet a kilencessel, és tudni egyikünk sem tud semmit, max. vélekedik valahogyan.

Hiányzott, szeretne találkozni, te is tudnál, itt az alkalom. Hogy mi lesz és téged hogyan érint, ahhoz valóban nem art támogatás.

Annál természetesebb szükséglet nincs, mint a gyereké a szülei iránt.

Hát, egyik szülőd sem egy mintapéldány...

Anyád azzal játszotta el, hogy apad ellen nevelt, apad meg azzal, hogy lekopott.

Tégy, ahogy jónak látod, a velük való kapcsolattartasodat az hatarozza meg, ahogy neked jó, egyiküknek sem tartozol semmivel.

Megmondanán anyámnak, hogy ő azért egy ölelésnél többet is csinált azzal a férfival.

A megoldás, hogy a két személy közül az egyik szeretetét nem kellene hajszolni. De az igazi megoldás, hogy senkiét nem hajszolod, és a saját boldogságod az első.