A lányom teljesen megváltozott, amióta elköltözött itthonról! Nem értem mi lelte, ha pedig kérdezem, nem mondd rá semmit. Mit tehetek?

ha ez igy igaz akkor én sem ėrtenėm. de talán vissza talál magåtol.

nekem tėnyleg olyan semilyen kapcsolatom volt /van anyámal.

Hát ne haragudj meg, de nem az a nevelés, hogy mindig mindent tudni akarsz róla, meg elkéred a fele pénzt, meg ilyenek. Érdekes módon az sose zavart téged, hogy gyerekként vajon miért nincs baráti társasága? Vajon miért nem érdekelte a bulizás, stb? Na ezt tudod? Vagy ennyire már nem érdekel a lányod? Gondolom csak ráhagytad és inkább örültél, hogy otthon ül. A legtöbb szülő nem veszi észre, hogy ez is egy "jel", hogy valami nem oké. Magamból kiindulva engem szinte sose hívtak el az osztálytársaim, illetve olyan sz*r volt az önértékelésem, hogy nem tudtam velük kommunikálni, így mindig otthon foglaltam le magam egyedül... De persze anyám azt se tudta mi van.

A másik meg, hogy milyen érdekes, amióta elköltözött is tökéletesen el tudod tartani magad, sőt most van csak igazán pénzed magadra. De amíg fizette a 80-120 ezreket, addig szűkösen éltél.. egyébként meg senki nem fogja bevenni azt a dumát, hogy egy fiatal lány 80-120 ezret megeszik egy hónapban, akkor sem, ha kínai kaját főz. Ráadásul hagyjuk már, odaadta a 80 ezret, majd minden nap írta neked a listát, hogy mit vegyél belőle? Te meg szorgalmasan vetted? Valahogy nem akarom elhinni, hogy ez így történt. Az én anyám legalább annyiból rendes volt, hogy amikor felajánlottam több pénzt, nem fogadta el. De egyébként ő maximum ilyen 10 ezreket fogadott el havonta, meg néha magamnak vásároltam be pluszban, de amúgy mindent ehettem, ami otthon volt.

Azt mondják, a nevelés kicsi korban hatékony, kamaszkortól már cseszheted, azt kapod vissza amit alkottál .

Nekem már az első mondatod szöget ütött a fejembe:

"Kisebb-nagyobb vitánk, összetűzéseink mindig is voltak, de mégis melyik családban nincsenek."

Igen, viták előfordulnak, de azért az összetűzéseket ne vegyük már olyan természetesnek. Ezek azért kisebb-nagyobb problémákat jelentenek, amelyek lehet hogy a mai napig megoldatlanok köztetek. Szerintem érdemes lenne ezeken a régebbi vitákon is elgondolkodni, meg a szülő-gyermek kapcsolatot megvizsgálni. Többek nem értettek veled egyet abban, hogy te a dolgozó gyerekedtől pénzt kértél. Ezen én is elgondolkodtam. Elmondom, nálunk ez hogyan alakul. Nekem 4 gyerekem van, kettő felnőtt és kettő kiskorú.

A legidősebb fiam érettségi után továbbtanult, természetesen mindent finanszíroztunk neki ahogy tudtuk, majd ő maga döntött úgy, hogy az utolsó két évet már levelezőn munka mellett végzi, mert dolgozni szeretne. Büszke is voltam rá, hogy tanulás mellett dolgozik, a fizetése teljesen az övé volt, soha nem kértem egy fillért sem, arra költötte amire akarta. Volt, hogy ő is bevásárolt élelmiszert amiből a család főzött, de soha nem kértem erre. Eleinte sokat magára költött, márkás cipők, utazás, telefon stb. utána meg már saját kocsira gyűjtött. Nem szóltam bele már akkor sem az életébe, amikor még otthon volt. Van egy komoly barátnője, akivel össze is költöztek albérletbe, hetente egyszer hazajönnek látogatóba. A kisebbik fiam a középiskola után dolgozni kezdett, egy ideig külföldön is volt, majd hazajött. Ő még itthon lakik, 22 éves, nincs komoly barátnő, viszont rengeteget bulizik. Nem szólok bele.Ja és tőle sem kérek pénzt azért mert itthon eszik. Rengeteget jön-megy, keveset kérdezem, mert nem szereti ha faggatják, észrevettem, hogy nyilván fél attól, hogy bele akarok szólni a dolgaiba, így hagyom. De most már egyre többet beszél magától, a terveiről is a jövőre nézve. Szerintem, legalábbis bízom benne, hogy egészséges a viszonyom a nagyfiaimmal. Nincsenek nagy vitáink, összetűzéseink pedig egyáltalán. A két kisebb pedig más eset még, de összetűzés itt sincs, vitatkozás az igen, persze apróságokon.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy mi így csináljuk, nálunk ez működik és nincs baj. Nincsenek elkényeztetve, nevelve voltak szigorúan de szeretettel, nem vagyunk gazdagok, de az alap dolgokat mindig megkapták és a döntés jogát is. Nem kértünk pénzt el tőlük csak azért mert már dolgoznak, hiszen ennyivel tudtuk őket segíteni, hogy a saját fizetésük teljesen az övék lehet. Nem tudunk házat, kocsit alájuk tolni, de szerintem ezzel is segítjük őket, és így mindent a maguk erejéből de egy támogató szülői háttérrel érnek el. És az is a támogatás része, hogy hagyjuk őket élni a saját életüket. Nem biztos, hogy mi csináljuk jól, nem biztos, hogy így kell, lehet hogy más másképp látja, de szerintem a nevelés nem kontrollálás. Inkább példamutatás és elengedés.

Kérdező, felnőtt, 30 feletti gyerekeim vannak, ezért sok mindent megéltem már, azt is, amit most Te tapasztalsz. Úgy érzem, hogy a lányoddal semmi gond, egyszerűen felnőtt, szeretné élni az életét, nem veled akarja megosztani az apró-cseprő eseményeket, hanem a barátaival. Ez így normális, ez a felnőttség jele. Egyet tudok tanácsolni: viselkedj Te is felnőttként, keress magadnak baráti vagy társ kapcsolatokat és a kommunikációs vágyadat első sorban velük éld ki, ne a gyerekeddel! Szerintem neked most egy dolgod van: örülj neki, hogy a lányod jól van a bőrében, és hagyd békén, ne hívogasd! Viszont lehetőleg érjél rá akkor, amikor ő hív téged és hallgasd meg amit mesél, érdeklődj a témával kapcsolatban, de ne azt kérdezd, hogy mit evett. Nyilván az foglalkoztatja, amit mesél, az ő témájához kapcsolódj inkább!

Én nagyi leszek hamarosan, és amióta tudják a fiatalok, hogy jön a baba, sokkal többször hív a gyerekem, mint előtte, mert van mondanivalója, meg akarja osztani az élményeket, időnként megerősítést vár. És ez szerintem pont azt jelenti, hogy rendben van a kapcsolatunk, a korábbi sokkal lazább telefon kapcsolat sem a viszonyunkat jellemezte, hanem egyszerűen jól volt és nem volt extra esemény, tehát ritkábban hívott és akkor is inkább érdeklődött, hogy én hogy vagyok. Most is jól van, de most van extra, van mondanivalója, tehát gyakrabban hív. Ez így szerintem normális.

Próbáld elfogadni, hogy felnőtt és örülj neki, hogy önálló, ügyes, sikeres és nem szorul a pátyolgatásodra, akkor is eszik, ha te nem hívod fel rá a figyelmét.... Sok sikert neked!

Kérdezo elfelejti, hogy a gyerekvállalás nem egy olyan biznisz, ami a végén meg kell érje.

Jól akart járni.

Miert nem tartottál disznót inkabb?

„nem mondd rá semmit”

A mondd felszólító mód, ide a mond dukál.

Hagyd élni. Majd jelentkezik, ha akar.

De, neveltek - apám, épp ezért tudom a jelentős különbséget a nevelés és az anyám által alkalmazott folyamatos kontrollmánia között ;)

A kettő ég és föld, és az, hogy te kétnaponta a kajáról akarsz beszélgetni meg, elvárod tőle, hogy külön élő felnőttként számoljon be arról, hová megy, messze nem a "nevelés" témakörbe tartozik.

De egy olyannak, mint te, hiába beszélünk. Meg vagytok győződve róla, hogy te szuper anyukák vagytok, aztán pislogtok, amikor a gyerek úgy lelép, mint a fene.

Persze még ekkor sem látjátok be, hogy bennetek van a hiba, és a gyerek MENEKÜL tőletek meg az idióta szabályaitok elől.