A lányom teljesen megváltozott, amióta elköltözött itthonról! Nem értem mi lelte, ha pedig kérdezem, nem mondd rá semmit. Mit tehetek?

#8, teljesen normális elköltözni akarni egy bizonyos kor fölött.

Engem sose érdekelt a buli és az utazás, és szerintem az valóban gyanús, hogy a lányt se érdekelte és után költözés után meg igen. Én azt hinném hogy esetleg olyan baráti társaságban van ahol buliznak, utaznak, ezért ő is csinálja. Lehet hogy előzőleg azért nem érdekelte mert nem volt olyan a baráti köre. Ha én hirtelen elkezdenék utazgatni és bulizni, az én anyukám is furcsállaná.

Illetve a pénz elkéréssel kapcsolatban annyi, én mondjuk kiköltöztem anyukámtól korán, de az volt a megállapodásunk hogy ha maradtam volna nála, akkor elkérte volna a fizetésem egy részét. Nem emlékszem hogy pontosan milyen arányt vagy összeget találtunk ki, de szerintem egyáltalán nem tűnik olyan soknak, főleg ha azt nézzük hogy sokkal többet kapsz otthon ennyiért, mint egy albérletben, ahola 80-120 ezer fölött számlákat fizetnél, plusz főznél, mosnál, takarítanál, míg otthon valszeg meg volt ez osztva vagy az anyuka csinálta nagyrészt. Azért ez nagy különbség! Meg nem vagy egyedül se, mint egy albérletben.

Sajnálom hogy rossz a kapcsolatod édesanyáddal, nekem hasonló van apukámmal. Nehéz helyzet, de szerintem a kérdező nemfeltétlenül tűnik ilyen szülőnek.

"25 évesen ugyanannyit fog keresni mint mindenki más"

A 25 év alattiak mentesek a SZJA alól - hihetőleg ezért gondolta, hogy "jócskán többet kap"...

hagyd bėkėn most egy darabig ,ha akkar majd felhiv ,én is igy vagyok az anyámal nem vagyunk beszélő viszonyba annyira hetente 2 hetente beszėlek vele ,de ha nincs kedvem beszėlni vele vagy megbåntott nem veszem fel telefont,vagyha dolgozok sem tudom felveni .

pedig ėn már 48 éves vagyok .

Én simán el tudom képzelni, milyen szabadnak érzi magát most és minden lehetőséget kihasznál, amivel találkozik. Eddig nem érdekelte ez vagy az, na és? Most új társaság, új élmények vannak. Felépíti az életét, keresi azt, amit a jelen feltételei mellett elérhet. Ebben a szakaszban én sem meséltem el mindent a szüleimnek, főleg ha hirtelen ötlet volt egy program vagy sport kipróbálása. Voltak új emberek, akikkel mások váltunk, de rövid ideig összejártunk bulizni. Érdekes élmény volt, és nem bánom.

Ha mindezt elmeséltem volna, ők is sopánkodtak volna, hogy hova lett az a kedves, csendes, kiszámítható énem, amit úgy szerettek? A lányod aem tűnt el, de színesebb lesz, erősebb és sokat tanul ezekből.

Örülj, ha mesél, de ne faggasd. Írj neki te, ha számodra fontos vagy érdekes történt veled és várd meg a reakcióját. Akkor sincs semmi, ha napokig nem válaszol. Maradj meg stabil háttérnek és hagyd élni, így kaphatod majd vissza egy részét a nevelésed gyümölcsének.

Hagyd békén!!Az én anyám ugyanezt csinálta; képes volt addig rángatni a telefont, amíg kelletlenül ugyan, de föl nem vettem. Aztán megkérdezte, hogy mit vacsoráztam. Nyilván nem az érdekelte, hanem hogy ilyen módon is kontrolláljon.

A lányod abba az életszakaszba ért, amikor szeretne eltávolodni az anyjától. Még élni, szórakozni, utazni szeretne egy kicsit, amíg fiatal, aztán párra lelni és családot alapítani.

Neked pedig az a dolgod, hogy keress magadnak más elfoglaltságot. Új hobbi, másik baráti kör; és ne az anyaszerepedben találd meg az egyetlen identitásodat.

Ha hagyod a lányodat most egy kicsit eltávolodni, majd vissza fog találni hozzád. Nem anya-gyerek kontextusban, hanem felnőtt-felnőtt szerepben.

De ha magadhoz akarod láncolni, gyerekstátuszban tartani ("mit ettél ma?"), úgy menekülni fog. És ha ezt most elszúrod, jó eséllyel az ajtót se fogja rád nyitni.