Mennyi idő után "illik" bemutatni a páromat otthon? Idősebb, így tartok kicsit a dologtól
A volt párommal 6 évig együtt voltunk, még gimiben jöttünk össze.
Ott nem kellett kötelező köröket menni a bemutatással, mert egy baráti társaság voltunk kis túlzással az óvoda óta. Szüleink ismerték egymást, nálunk is megfordult nem egyszer, mire egy pár lettünk.
Idegent még sosem vittem haza, ráadásul sokszor azt érzem, hogy a szüleim nincsenek túl a szakításomon. Állandóan ez a téma, hogy az XY hogy van, beszéltem-e mostanában vele? Miért nem találkozunk, barátok attól még lehetnénk. Folyamatosan róla kérdeznek, meg hogy amiért szakítottunk, ne tegyek úgy, mintha meghalt volna... Nem teszek így, de a kapcsolatunknak vége lett, nem fogunk csevegni egymással, vagy programokat szervezni együtt. Nem volt csúnya a szakítás, de nem működött már a kapcsolatunk, ezt mind a ketten éreztük az utolsó hónapokban.
Majd nekem jött valaki, akivel én semmi komolyat nem is akartam, mókának indult. De szép lassan komolyabb lett köztünk minden, már teljesen hivatalos, felvállalt dolog ez közöttünk. Nem kürtöljük világgá, nem posztolom a közösségi oldalaimon, de nem is a négy fal között élünk. Nem akarom, hogy a szüleim ezt másoktól tudják meg, tényleg szeretném, hogy megismerjék, megkedveljék.
Itt jön a "de", mégpedig, hogy idősebb nálam, nem vagyunk egy korosztály. Ő inkább a szüleim korosztályához tartozik... 47-21 a felállás, apukám 55 éves, anyukám 44.
Apukám miatt annyira nem aggódom, inkább anya miatt... Ha mondogattam előtte, hogy már randizom, ismerkedek, azonnal azzal jött, hogy "áh ez még nagyon korai", meg hogy ne temessem még azt a kapcsolatot, adjak időt magunknak, hátha újra megpróbáljuk. Nyáron szakítottunk, végleg. Nem akarjuk és nem is fogjuk újra megpróbálni.
A szüleid helyében én sem akarnék hallani sem a te "kapcsolatodról" (ami biztos a szerelmen, közös érdeklődésen, közös célokon stb. alapul, véletlenül sem egy idős kéjenc nyáladzó örömmel kefélgeti a kis friss ropogós fiatal husit).
Szerintem ne mutasd be nekik. Mondd el, hogy mi van, és kész. Értelmes szülő ezt nem tudná elfogadni.
Nem vinném haza, szülőként pedig nem tudnám elfogadni, hogy a lányomat egy korombeli 46 éves fószer krogatja.
Bármilyen "komoly" a kapcsolat - nevezd annak, a pasinak kizárólag a fiatal puncid kell, nem te.
Csak 35 vagyok, de rá nem néznék a 20-21 éves kori önmagamra, pedig nem voltam "vad, bulizós, mindenkivel összefekvős fiatal felnőtt", viszont érettséget tekintve gyakorlatilag seholsem jártam a mostani önmagamhoz képest.
A barátom 40, és bizony néha így is előjön, mennyivel tájékozottabb sok mindenben nálam.
Te 21 évesen nagyon nem vagy egyszinten egy 47 évessel. Kb annyira, mint én a 20 éves tesómmal. Elbeszélgetünk, de abszolút fogalma sincs a világról - ez nem baj, nem is várom el, mert még szinte gyerek.
Mi az, hogy "most megint komoly kapcsolat"? :D
Igen, komoly, mert nem szórakozgatni, összejárogatni akarok, hanem szeretnék pár éven belül családot.
Kiragadtad a "lényeget". Engem nem zavar, hogy nem érted, mit írok.
Azért akarsz ilyen szinten komoly kapcsolatot, családot, biztonságot, tapasztalt, idősebb emberrel, mert neked nem adatott meg.
Nem azt mondom, hogy ekkor korkülönbség nem működik szinte soha, de ahol igen, ott nincs szükség senki idegen véleményére. Mert a mikrokörnyezet, család, barátok, pont elég empátiát, érzelmi biztonságot nyújt.
De, megadatott.
Azért nem akarok korombeli párt, mert a legtöbb huszonéves srác babáról, családról még 10 évig hallani sem szeretne. Én pedig már erre vágyom.
Nem a kapcsolatomról kértem véleményt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!