Mennyi idő után "illik" bemutatni a páromat otthon? Idősebb, így tartok kicsit a dologtól
A volt párommal 6 évig együtt voltunk, még gimiben jöttünk össze.
Ott nem kellett kötelező köröket menni a bemutatással, mert egy baráti társaság voltunk kis túlzással az óvoda óta. Szüleink ismerték egymást, nálunk is megfordult nem egyszer, mire egy pár lettünk.
Idegent még sosem vittem haza, ráadásul sokszor azt érzem, hogy a szüleim nincsenek túl a szakításomon. Állandóan ez a téma, hogy az XY hogy van, beszéltem-e mostanában vele? Miért nem találkozunk, barátok attól még lehetnénk. Folyamatosan róla kérdeznek, meg hogy amiért szakítottunk, ne tegyek úgy, mintha meghalt volna... Nem teszek így, de a kapcsolatunknak vége lett, nem fogunk csevegni egymással, vagy programokat szervezni együtt. Nem volt csúnya a szakítás, de nem működött már a kapcsolatunk, ezt mind a ketten éreztük az utolsó hónapokban.
Majd nekem jött valaki, akivel én semmi komolyat nem is akartam, mókának indult. De szép lassan komolyabb lett köztünk minden, már teljesen hivatalos, felvállalt dolog ez közöttünk. Nem kürtöljük világgá, nem posztolom a közösségi oldalaimon, de nem is a négy fal között élünk. Nem akarom, hogy a szüleim ezt másoktól tudják meg, tényleg szeretném, hogy megismerjék, megkedveljék.
Itt jön a "de", mégpedig, hogy idősebb nálam, nem vagyunk egy korosztály. Ő inkább a szüleim korosztályához tartozik... 47-21 a felállás, apukám 55 éves, anyukám 44.
Apukám miatt annyira nem aggódom, inkább anya miatt... Ha mondogattam előtte, hogy már randizom, ismerkedek, azonnal azzal jött, hogy "áh ez még nagyon korai", meg hogy ne temessem még azt a kapcsolatot, adjak időt magunknak, hátha újra megpróbáljuk. Nyáron szakítottunk, végleg. Nem akarjuk és nem is fogjuk újra megpróbálni.
Mint írtam, egy hivatalos kapcsolatról van szó, nem titkos dugásokról.
Nekem a szüleimmel őszinte és közvetlen a kapcsolatom, sosem voltak otthon tabuk, titkok.
A helyedben még nem mutatnám be először próbálnám felvezetni mi a helyzet elmondanám hogy boldog vagyok vele,végre túlléptem az exen stb majd ezután megkérdezném hogy bemutathatom e
De a választol függetlenül mindenképpen elmondanám hogy van bőven korkülönbség
A életkor az csak egy szám. Mondom ezt úgy hogy 46 éves vagyok. És habár jómagam eléggé modern gondolkodásúnak tartom magam, ez a korkülönbség valahogy nem nagyon tűnik emészthetőnek.
Persze vannak enyhítő körülmények, pl ha az illető rendelkezik megfelelő anyagi háttérrel, és ezt nem pejoratív módon értem. Az sem mellékes ha az illető jó kondiban van, ez sem megoldhatatlan. Ám ami a legfontosabb, látniuk kell a szülőknek hogy ti ketten jól működtök együtt, hogy megvan köztetek a kötődés, hogy nem vesztegeted a fiatalságod erre az idősebb valakire.
Biztosra veszem hogy sokfelől jön a rosszalló tekintet, pusmogás és kibeszélés, de ha a szüleid elfogadják a többi nem számít.
És hogy hogyan kezeld? Természetességgel. Az a legfontosabb4 Mintha belőled nőtt volna ki, vagy a testrészed lenne, legyen annyira természetes az egymáshoz való viszonyotok. Talán lesznek mély sóhatások, de jó eséllyel elfogadják a választásod(idővel)
Mivel lényegesen idősebb a párod, mint te, így kérdezd meg őt is.
De persze leginkább attól függ, hogy te hogy érzed, elvégre te döntesz.
A 47-21-et én is kicsit soknak tartom és nem irigységből, hanem érettség szempontjából, én a saját 21 éves énemmel sem akarnék semmilyen kapcsolatot kialakítani, így ez a te döntésed, mert nem írtad, mióta vagytok együtt.
Az én véleményem erről, ha a szüleid helyében lennék: Működhet, de azért várjunk ezzel egy kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!