Befestettem a hajamat, mert őszült, de idegesít, hogy a szüleim mit mondanak, velem van a gond ilyenkor?

"És kit érdekel ha nem tetszik?

Nem csoda, hogy őszülsz, ebben a beteges megfelelési kényszerben!"

Gyerekkoromban sokszor ok nélkül beszólogattak, mindig megtalálták bennem az apró hibákat.. ez mentális problémákhoz vezetett amik elmúlnak van, ogy évekig, és akkor jól érzem magam és a testi tünetek is elmúlnak

Majd jön valami trigger és újra ezt érzem, nem tudom mit tudok csinálni, már annyi mindennel próbálkoztam

Amikor megélsz egy időszakot amikor mindenkit elvestesz magad körül, és ott vagy 30 évesen, hogy az elmúlt 5 évben nem volt senki barátod, akkor elkezdesz kételkedni erősen magadban, hogy mit csinálj, mit csinálsz rosszul

Lehet, hogy semmit, csak mindenkinek ott van a védőháló, meg a család, meg minden más és a sokadik prioritásként senki nem kíváncsi rád

Az a a baj, hogy este néha ülök magamban, és végiggondolom, hogy azta rohatt, nincs egy ember akinek írhatnék , egyetlen egy az egész világon akit érdekelnék

Ez eléggé elszomorít, de nagyjából nem tudok mit csinálni csak tovább menni

Már nem vagyok görcsös, csak kiábrándult eléggé, enyhe apátia ennyi év magányosság után

Járok sportolni de még semmi eddig, az a gond, hogy edzés után szintén érzem ezt a magány érzést, mármint nem az az enyhe magány hanem az a nagyon hangos, amikor már a tested kiabál, hogy csinálj ellene valamit de nem tudok jobbat mint amit eleve csinálok

Mást meg ugye nem érdekli, nem az ő problémája, hanem az enyém

már 4 pszichológusnál voltam, mindegyiknél 4-5 külön órát

Persze nem adom fel, de mondom eddig még semmi nem történt