Befestettem a hajamat, mert őszült, de idegesít, hogy a szüleim mit mondanak, velem van a gond ilyenkor?
25 éves koromban, elég nagy mértékű stresszt éltem meg, külföldön éltem, egyedül, kb azzal párhuzamosan elkezdett őszülni a hajam
Hazamentem, kb mindenki elkezdte mondani, hogy "miért ilyen meg olyan a hajam" ez még több stresszt okozott, úgy éreztem, nem fogadnak el
És ez ördögi kört teremtett
Elkezdtem járni mindenféle természetgyógyászhoz, kozmetikushoz ( a bőröm is ramaty volt ), mindenféle egészségkúrákat csináltam stb.. tényleg brutál egészséges életmódot élek
De az őszülés nem múlt
Most 30 éves koromra, már mondtam, hogy elegem van, úgyhogy elmentem egy fodrászhoz aki befestette nekem, kb havonta egyszer tervezem megcsinálni
De most fogok találkozni a szüleimmel és már előttem, van hogy "hűűű ha ,na mivan, miért festetted be hajad" meg ezek az érdeklődő, de semmit mondó kérdések
hennával csináltam, szerintem nem látszik
30 évesen nem menő ez akárki mondhat bármit.. majd ha ölembe ugrálnak a nők mert ősz hajam van, akkor elhiszem, de szerintem egyszerűbb befestenem, azt dolgoznom magamon ahogyan tudok
de ha ez így van akkor miért van bennem ez az érzés olyan erősen mégis?
Hogy ez egy kicsit elfogadhatatlan?
van más is, az is elfogadhatatlan sztem
A szüleimet nem tudom kicserélni, csak egész életemben pszichológushoz járni, hátha valamikor felfogja az agyam, hogy nem kell a gyerekkoromat komolyan venni
De hogy ez mikor fog bekövetkezni az jó kérdés
Ha neked festve tetszik a hajad akkor hordd úgy! 30+ éves vagy és gyerekesen viselkedsz (Jaj anyuci mit fog szólni!). Szerintem ez a szánalmas nem a hennázás.
Mi van ha lenyírod a hajad majdnem kopaszra. Akkor is aggódsz hogy a család mit szólsz?
Most tök mind1 hogy szánalmas vagy nem, és tudom, hogy nem normális 30 évesen, egyébként 1 hónapja lettem 30 .. de ez van, én így gondolom most
Már lenyírtam majdnem kopaszra, de az nem ugyanaz, a hajfestéssel(még ha henna is) az a gond, hogy a családból szerintem egy ítélkező mentalitást vált ki, hogy "miért nem fogadod el magad férfiként úgy ahogy vagy" stb.., ami kb eléggé egy sarokba szorítottság érzését okozza, mivel akkor most ők tőlük sem kapok elfogadást, meg a haverjaimtól sem, akkor marad az egyedüllét, és kezdhetem elölről a kapcsolatépítést, ami elég szar
Közbe meg amikor hazajöttem külföldről minden régebbi haverom kérdezgette, hogy "mi van a hajammal"
Az jobban traumatizált konkrétan, mint, hogy beőszülök, sőt amíg nem kérdezgették addig nem is érdekelt, csak utána kezdett el zavarni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!